Nem szokványos háttérrel érkeztél a programozó képzésre. Mesélnél egy kicsit magadról?

Mielőtt elkezdtem programozást tanulni, a szállodaiparban dolgoztam. Vendéglátóipari főiskolás hallgatóként egy hotelben voltam gyakorlaton, ekkor tetszett meg a szállodák világa. A következő 20 évben a szobafoglalástól kezdve a rendezvényszervezésig számos területen kipróbáltam magam, belföldi és külföldi szállodákban egyaránt. A 2020-as év elejére elvesztettem az addigi lelkesedésemet. Úgy éreztem, hogy szeretnék valami újba belekezdeni, de a szállodaiparban már mindent kipróbáltam, ami érdekelt. Ekkor szembejött a Green Fox hirdetése azzal az üzenettel, hogy váltsak karriert.

‍

Kiskorodban mit gondoltál, mi leszel, ha nagy leszel?

Több elképzelésem volt, például csillagász és sebész is akartam lenni, de sajnos meggyűlt a bajom a fizikával. Az IT-ban sosem gondolkodtam, a matekot viszont mindig szerettem. Igaz, hogy a programozás nem matek, de egy kicsit olyan, mintha logikai feladványokat oldanál meg.

‍

A Green Fox előtt volt bármi kapcsolatod az IT-val?

Nem, én tényleg nulláról kezdtem a Green Foxnál. Elméletileg mindenki onnan kezdi, de voltak olyanok a csoportomban, akik előtte hobbiból már fejlesztgettek ezt-azt. Tőlem viszont a programozás annyira távol állt, hogy nem is igazán tudtam, hogy mit csinál egy programozó. Aztán utánanéztem, érdekesnek tűnt, és jelentkeztem a képzésre. Azt pedig, hogy felvettek, megerősítésnek vettem, hogy talán végig is tudom csinálni.

‍

‍

Miért döntöttél a karrierváltás mellett, és miért az IT területre esett a választásod?

Amikor megláttam a Green Fox hirdetését, akkor jöttem rá, hogy a szállodaipartól távoli, teljesen új területre is mehetnék. Ez addig valamiért eszembe sem jutott. Aztán arra gondoltam, hogy eddig 20 évet dolgoztam, és még legalább ennyit szeretnék, azt viszont jó lenne olyan munkával tölteni, ami valóban motivál. Úgy gondoltam, hogy a programozás lehet ilyen, hiszen rengeteg lehetőség van benne. A Covid pedig megadta az utolsó lökést, hiszen sejteni lehetett, hogy a szállodaipar nem sok jóval fog kecsegtetni a járvány alatt és után.

‍

Hogyan élted meg a bootcamp élményt? Mit szerettél benne, mik voltak a legnagyobb kihívások?

Online képzési formát választottam, aminek nagy előnye volt, hogy nem kellett bejárnom. Emiatt eleinte barátkozni is nehezebb volt, de idővel így is kialakultak kis közösségek. Én is összebarátkoztam két csoporttársammal, akikkel chaten sokat beszélgettünk és segítettünk egymásnak. Előre mondták nekünk, hogy nem nagyon jut majd időnk másra, úgyhogy nem ért váratlanul, hogy sokszor éjszaka is a gép előtt ültem, mégis fizikailag és lelkileg is nagyon megterhelő volt a képzés. Én a két lányommal élek, és tanulás közben többször éreztem lelkiismeretfurdalást azért, hogy nem velük foglalkozom. Amikor pedig velük foglalkoztam, azért furdalt a lelkiismeret, hogy nem tanulok. Szóval ügyesen kellett gazdálkodnom az időmmel.

‍

Mit tanácsolnál azoknak, akik belevágnak?

Először is megveregetném a vállukat azért, hogy belevágnak. Szerintem ez fontos lépés, mert az ember hajlamos benne maradni olyasmiben, amiben nem érzi igazán jól magát. A képzéssel kapcsolatban pedig azt tanácsolnám, hogy néha engedjenek meg maguknak egy kis kikapcsolódást. Én az elején elkövettem azt a hibát, hogy mindent félredobtam, köztük a kedvenc hobbimat, az olvasást is. Pedig néha muszáj feltöltődni, ez a tanulásban is jobban segít, mint az, ha az ember túlhajszolja magát.

‍

‍

Mit szólt a környezeted, családod a karrierváltáshoz?

A lányaim többször elmondták, hogy mennyire büszkék rám, és végig megértőek voltak azzal kapcsolatban, hogy elfoglalt vagyok. Az egész családom támogatott, de mivel pont a Covid időszakára esett a képzés, inkább távolról szurkoltak. Ami meglepett, hogy a barátaim rögtön azt mondták, hogy szerintük a programozás mennyire nekem való. Ezek szerint jobban tudták, hogy mi illik hozzám, mint én magam.

‍

Hol helyezkedtél el a képzés után? Hogyan zajlott az álláskeresés?

Gyorsan, mindössze három hét alatt találtam munkát. Így visszatekintve szerencsésen alakultak a dolgok, de a vizsga után izgultam, hogy mi lesz, hiszen programozóként még nem sok önbizalmam volt. Az első helyre felvettek, ráadásul egy olyan állásra, ami tényleg nagyon tetszett, úgyhogy boldog vagyok. Július 1-én kezdtem el dolgozni front-end fejlesztőként egy nemzetközi tanácsadó vállalatnál, a Green Fox egyik partnercégénél. Még új az élmény, de eddig tetszik. Szimpatikus például, hogy tudatosan különböző hátterű embereket vesznek fel egy-egy csapatba, hogy ezzel növeljék a kreativitást. Ilyen értelemben a szállodaipari tapasztalatom is hasznos volt. Az első hónapom tréninggel telik, és csak utána dobnak bele a mélyvízbe. Akkor megint egy izgalmas időszak kezdődik majd számomra.