Hogyan jut el a hajléktalanellátásban sikeres karriert befutott lány a Green Fox workshopjára? Erről mesélt Szabó Andrea, az első Hardver programozó képzés hallgatója.

Te ne énekelj, mert neked nem adott isten pacsirtát a torkodba!  – Ezt, az azóta bizonyos körökben kultikussá vált felszólítást a fasori Evangélikus gimi énektanára mondta Andinak. De ez a tanár, a matektanárral ellentétben legalább jó fej volt. A köztudottan erős budapesti középiskola természettudományi tagozatáról egyenes út vezethetett volna a biológus vagy a programozó matematikus pálya felé, ám még az érettségi előtt eldőlt: az autoriter, igazságtalan matektanár miatt Andi biztos, hogy soha többet nem akar a matematikával foglalkozni. Irány az ELTE szociális munkás szaka, amelyhez idővel a szociálpolitikai szak is betársult. A matek azonban nem tágított Andi mellől, több féléven keresztül, ilyen-olyan formában hű társai voltak egymásnak, egy szuper statisztikai szoftverrel kiegészülve. A 2006-ban friss diplomásként végzett lány szerencsére könnyen talált munkát és hamar elhelyezkedett.

„Az a tapasztalatom, hogy a szociális munkást sokszor összekeverik a szociális gondozóval, aki az ebédet hordja az idős embereknek. A szociális munkás egy professzionális tanácsadó, sok felelősséggel. Leginkább talán a pszichológushoz és a coachoz hasonlítanám. 2006-ban az álláshirdetéseket böngészve találtam rá aTwist Olivér Alapítványra, akik hajléktalan emberek átmeneti szállására kerestek szociális munkást. A 45-50 főből és csak férfiakból álló szállásra számos problémával érkeztek a hajléktalanok. Rettentő nehéz volt a felismerés, amikor megértettem, hogy aki egyszer ilyen helyzetbe kerül, az utána nagyon nehezen jön ki belőle - a jó segítők ellenére. Két év elteltével a Hajléktalanokért Közalapítványnál folytattam a munkát, ahol inkább a szociálpolitikai tudásomat használtam. A többnyire pályázatokkal kapcsolatos napi elfoglaltság mellett sok vidéki szervezet munkáját is megismerhettem. Időközben bekapcsolódtam a Február 3. elnevezésű munkacsoport tevékenységébe. Ez egy olyan, magánemberekből álló kutatócsoport, amely a hajléktalan emberekkel kapcsolatosan végez országos adatfelvételt. 1999 óta ezt minden évben megszervezik. Én másfél-két évig pedáloztam, hogy bekerülhessek hozzájuk. Az előző években már én szerveztem az adatfelvételt, idén 8000 kérdőívet vettünk fel.”

A kutatócsoportot Andi a közalapítványi munkája mellett segítette, azonban szeretett volna újra állandó kapcsolatot és segítő munkát végezni a hajléktalan emberekkel, ezért keresgélni kezdett – ezúttal még a szakmáján belül. 2014-ben találtak egymásra a Habitat for Humanity szervezettel, akik az épp akkor bevezetésre kerülő Elsőként lakhatás elnevezésű programjukhoz kerestek project managert.

„Mindenki megérdemli, hogy biztonságos otthona legyen. Ez a program mottója, amely úgy segítette a hajléktalanokat, hogy lakást biztosított számukra, hiszen csak ezután várható, hogy pozitív dolgok történjenek velük. 20-30 családnak segítettünk úgy, hogy önkormányzati bérlakásokat önkéntesek újítottak fel, így biztosítottunk otthonokat a rászorulóknak, majd még egy évig folyamatosan mellettük álltunk és nem engedtük el a kezüket. Nagyon sikeres program volt. A sok papírmunka után jó volt újra közel kerülni a valódi emberekhez, de a szakmában eltöltött 10 évem alatt a problémák sajnos nem változtak. A nehézség a rendszerrel volt, nem az ügyfelekkel. Ez a felismerés, valamint az, hogy szeretném magam kipróbálni a profitorientált piaci szférában vezetett a Green Foxhoz. És felmondtam a Habitatnál.”

Ez persze nem ment ilyen könnyedén. Andi keresgélte a lehetőséget, hogyan lehetne váltani, hogy a hajléktalanellátásban elért impresszív karrier után vajon hol tudná kipróbálni magát. A cégek ugyanis nem igazán kapkodtak a civil szférából érkezők után.

„Foglalkoztam rendezvényszervezéssel, project managementtel – kíváncsian nézelődtem, hogy ezekkel a tapasztalatokkal értékes lehetek-e egy piaci szereplő számára. Arra jutottam, hogy kissé elvarázsoltnak tűntem a HR-esek szemében. Aztán egyszer csak feltűnt, hogy programozó képzések hirdetéseit dobálja fel nekem a Facebook. Jó project manager módjára fogtam egy drive táblázatot és felvittem az összes ilyen típusú céget, hogy lássam, mit kínálnak, mennyi idő a képzésük, mennyibe kerül stb. Elmentem különböző eseményekre, ahonnan szintén a Green Fox került ki győztesen. Borzasztóan jó volt, ami a Hardver programozó workshopon történt! Már az első alkalommal írtunk egy kódot és villogtak a ledek! Nekem addig nem volt tapasztalatom a programozásban, de néhány óra alatt odáig vittek, hogy az általam írt kóddal vezéreltem egy hardvert. Számomra ez olyan izgalmas volt, hogy jelentkeztem is a képzésre, ráadásul az ösztöndíjasra (ezt a finanszírozási formát azóta az utófinanszírozás váltotta fel - a szerk.). Amikor felhívtak, hogy felvettek, egy órán át azt sem tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Egyébként csak ekkor mondtam fel a munkahelyemen.”

A Green Fox első hardveres képzése idén május 2-án indult. Andi a döntését, hogy felmondott a munkahelyén, egyáltalán nem bánta meg. Igaz, hogy nagy rajtuk a nyomás, sokat kell tanulni, hiszen gyors a tempó, de megéri, mert elmondása szerint minden nap rengeteg új dolgot visz magával haza.

„A mentorok is hangsúlyozták a képzés legelején, hogy készüljünk arra, hogy nagy nyomás alatt leszünk. Igaz, hogy az első 2-3 hétben egyszerre történt minden, óriási léptékben haladtunk. Igaz, hogy minden nap sok a házi feladat, ami iskola utánra marad, de ez a fajta stressz nem hasonlítható össze a munkahelyi stresszel. Este, amikor hazaérek, akár 2-3 órán keresztül is foglalkoznom kell a tananyaggal. Például meg kell néznem néhány videót, amelyek ráadásul még érdekesek is – szóval ezt én nem nevezném nyomásnak! (nevet) Bár karácsony óta nem voltam szabadságon, de drukkolok, hogy szeptember közepén, amikor a tanfolyam véget ér, újra munkába állhassak, immár programozóként. Járt már a képzésünkön több cég, multi is és startup is. Ami nagyon jó, hogy nemcsak ők néznek meg bennünket, hanem mi is kérdezhetünk tőlük és megtudhatjuk, hogy ők mivel foglalkoznak, milyen területre keresnek embert. A képzés többek között azért is szerethető ennyire, mert nem csak a tananyagot tanítják. A különböző foglalkozásokon  soft skilleket is segítenek fejleszteni. A Green Fox két pszichológusa legutóbb például a prezentációs technikáról tartott szuper hasznos tréninget, és ők segítettek abban is, hogy az osztály csapattá kovácsolódott. Mivel én humán területről jövök, pontosan tudom, hogy nagyon ügyesek és kitűnő munkát végeznek. A másik pozitívum, hogy ahogy haladunk előre a tananyaggal, úgy ismerem fel, hogy miért volt fontos az előző anyagrész, amit mondjuk két hete tanultunk. Ilyenkor látom, hogy nagyon ki van ez találva. Mondták a mentorok, hogy kísérleti osztály vagyunk – én viszont az átgondoltságot érzem mindenből. Amikor egyedül hagynak bennünket egy problémával, az is koncepciózus, hiszen abból tanulunk és a sikerélmény is egész más.”

Andi azt mondja, hogy a gépekben rend van, és ő szereti a rendet.

Andi azt mondja, a kíváncsiság és a nyitottság elengedhetetlen az élethez és pont ez az egyik oka annak, amiért ő új területet, új kihívást keresett.

Andi azt mondja, az önkénteskedés az élete része marad, mindig  segíteni fog a hajléktalan embereknek.

Andi azt mondja, hogy nagyon jó lesz a hardver programozásban.

Én hiszek neki. Fantasztikus egy csaj.