Tamás Péter mentor mesélt többek között az egyetemi éveiről, az iwiw gyászáról és arról, hogy miért számít kakukktojásnak a Green Fox tanárai között.

Repüljünk vissza az időben, de csak 13 évet. A Műszaki Egyetem mérnök-informatikai karán épp bemutatkozik a több mint száz főből álló új elsős évfolyam. Mindenkinek fél perce van, becenevet is mondani kell, de nem lehet olyat, ami már mástól elhangzott. A majdnem utolsóként sorra kerülő Tamás Péter, miután a Peti, Petike, Petya, Pepe és az összes létező, Petiből képezhető variációt meghallgatta, egy huszárvágással megoldotta, és bebiztosította magának az előtte álló egyetemi évek hívószavát: Kond. Csak úgy. Mert épp ez jutott először az eszébe.

A nagykőrösi gimnáziumi évek alatt pedig épp az jutott az eszébe, hogy miért ne végezne el már akkor egy OKJ-s rendszergazda képzést, és lerakott egy ECDL vizsgát is, abból baj nem lehet. Na de vissza az egyetemre, pontosabban az egyetem Schönherz Zoltánról elnevezett kollégiumába:

"Hamar beszippantott a közösségi élet. Az első év végén elvégeztem egy képzést, senior lettem, aki a következő évtől többek között a gólyatábort, a gólyabált szervezi, de sokszor év közben is megtaláltak az újonc egyetemisták, akiknek, ha tanulmányi nehézségük akadt, szívesen segítettem."

A BME villanykarán Kond annyira belejött a közösségi élet szervezésébe, hogy fő külkapcsolattartó lett belőle, vagyis azért felelt, hogy más egyetemekkel is legyenek közös programok.  "Ilyen volt a SOTE-val rendszeres közös ökörsütés, sok közös buli, ami azért is jött jól, mert nálunk sok volt a fiú, náluk sok a lány – később jó néhány házasság született az itt indult kapcsolatokból. A SOTE-n  hat gólyatábort és hat gólyabált szerveztem, de Dj-ként is ismertek.”

Elengedhetetlen a kérdés: hogy ment a tanulás ilyen aktív egyetemi élet mellett? És a számítógép mennyire volt az akkori élete kelléke?

"A tanulással lassan haladtam, a szervezkedésben azonban hamar hasznosítottam a tanultakat, hiszen sok ezer ember sok ezer adatára programokat, weboldalakat készítettünk. Idővel a közösségi élet szervezését átvette az egyetem melletti munka, mert egyrészt hiszem, hogy a tudást a munkavégzés közben sokkal gyorsabban és intenzívebben meg lehet szerezni. Másrészt kikerültem a kollégiumból, albérletbe kellett mennem. Olyan munkát kerestem, ami épp annyit fizet, hogy a lakásbérlés költségét havonta rendezni tudjam. Akkori mottóm kb. így hangzott: Mindegy mi a munka, csak ne vegyen el sok időt. Ezt az msn-en státuszüzenetben ki is írtam, és jött is hamar a megkeresés, így kerültem az iWiW-hez diákmunkatársként, e-mailes ügyfélszolgálatos feladatkörbe. A rengeteg vicces levél olvasása mellett óriási kihívásnak számított ráhangolódni arra, hogy megértsem a sorok között, hogy mit szeretne az adott levélíró, mert az esetek többségében ez sajnos nem derült ki a levelekből. Mindeközben fel is nőttem, mert ott jöttem rá, hogy eddig egy burokban éltem, csupa értelmes emberrel a környezetemben. Szóval hello világ!

Közben a Facebook szépen lassan nőni kezdett, megjelentek rajta a játékok és a külső alkalmazások, csak úgy, mint az iWiW-en. A Chain Reaction nevű Facebook játék volt az iWiW-es kollégáim kedvence,  akik teljesen rákattantak és függővé váltak tőle, állandóan sajnálkoztak, hogy nálunk miért nincs ilyen, de jó lenne… Egyik este az akkori lakótársammal néhány óra alatt elkészítettük a játékot és másnap bevittem: tessék, itt van, ki lehet rakni az iWiW-re. Még aznap behívtak a főnökeim. Így lettem az iWiW-es alkalmazások fejlesztői supportja. Programozókkal foglalkoztam, majd egy év elteltével újra behívtak a főnökeim. Előbb az iWiW-es alkalmazások, majd az egész cég termék managere lettem. Miután a Facebook magyarországi térhódítása visszafordíthatatlannak bizonyult, az iWiW technológiai megoldásai pedig nem ilyen kevés aktív felhasználóra voltak méretezve, hosszas kimutatások után sikerült bebizonyítanom a vezetőségnek, hogy már nem éri meg fenntartani az oldalt. A bezárás amúgy egy kifejezetten pozitív projekt volt, nem gyászos, hanem jó hangulatú lett. Kitaláltunk olyan funkciókat, mint az időkapszula: egy kattintással letölthető lett az összes kép, az összes levelezés, az összes ismerős összes kontaktja, a záró kampányban is csupa jó üzenettel búcsúztunk a közösségi oldalunktól.”

Kond projekt managerként folytatta, kollégáival megnyerték az Európai Unió pályázatát, amelynek célja, hogy időseknek szóló közösségi oldalt készítsenek. A német, olasz és görög partnerekkel és a SOTE-val közösen sikeresen létrehozták az Elder Spaces nevű weboldalt, amely azóta Brüsszelben várja, hogy valaki újra életre keltse. A külföldi minták alapján aztán a kisebb közösségi oldalak létrehozása felé indult, mert rájött, hogy a Facebook mellett nem a nagy közösséget, hanem pl. egy kis lakóközösség igényeit érdemes kielégíteni, hiszen ilyen fórumokra is bőven akad igény. Elkészítették Kaposvár közösségi oldalát, majd egy nagyon sikeres projekt következett:

"Leiner Laura, az őrületesen népszerű Szent Johanna gimi sorozat írónője közönségéhez szóltunk, számukra készítettünk egy, a kaposvárihoz hasonló új szoftver alapján weboldalt. Célunk volt, hogy a sorozat utolsó könyvének megjelenése után is legyen közös, virtuális találkozóhelye Laura olvasóközönségének. A fiatal írónő egyik élő ustream-es bejelentkezése alkalmával említette az olvasóknak, hogy regisztrálhatnak az új weboldalra és a várakozásokat olyannyira szárnyalta túl az érdeklődés, hogy már az első este plusz szervereket kellett bepakolnunk, hogy bírja a terhelést."

A tinilányok ezreinek készült weboldal után egy kevésbé szexi, ám annál meghatározóbb munkaállomás és három év következett: Kond a Freemail termékmenedzsere lett. Bár sokan gondolják, hogy ez a brand már nem túl népszerű, a számok ezt megcáfolják: jelenleg is ez a termék az ország 2. legnagyobb oldalletöltését generáló oldala közel 3 millió aktív felhasználóval. Időt és energiát nem kímélve dolgozott Kond a freemail megújításán, az igény azonban, hogy még több gyakorlatot szerezzen a programozásban, hajtotta tovább. Hívták, hogy legyen a Green Fox tanára, amelyet örömmel vállalt. Egyrészt a manageri lét után a mentor élet egyfajta terápia most a számára, másrészt, elmondása szerint frissítheti a tudását, és tanítva tanulhat.

"Nagyon élvezem, az Eagles nevű csoportban vagyok mentor. Van a diákok között olyan, aki krupié volt, más ápolóként dolgozott Londonban - a közös bennük, hogy semmilyen fejlesztői tudásuk nincs. A Green Foxban az intenzív képzés márciusban indult, és három hét elteltével olyan programot kellett készíteniük a hallgatóknak, amelyet nekünk az egyetemen a második év végén. Ez nem azt jelenti, hogy ide csak zsenik járnak, akik pillanatok alatt megtanulnak mindent, hanem azt, hogy itt elképesztő gyakorlatorientált képzés folyik. Jó látni, ahogy fejlődnek, mindig el is mondom nekik, hogy ahol most tartanak, azt nekem hányadik évben tanították az egyetemen. Ami az egyetemen nem tetszett, az a túlzott elméleti oktatás. Csak  heti 1-2 olyan óránk volt, amikor ténylegesen programoznunk kellett. Gyakran nem értettem, hogy a tanultakat hol, hogyan fogjuk használni. Itt, a Green Foxban egy erős alapot kapnak a résztvevők. Itt rengeteg a gyakorlat, az önálló munka, a programozás, amihez az idő rövidsége miatt csak annyi elméletet tanítunk, ami mindenképp szükséges a napi feladataikhoz. Ezen kívül szintén nagyon fontos, hogy megtanítjuk őket a Google használatára: hogy hogyan és hol találják meg leggyorsabban a felmerülő szakmai kérdéseikre a választ. Megtanítjuk nekik és ösztönözzük őket az autodidakta problémamegoldásra, önfejlesztésre. Heti kétszeri programunk például a Cognitive Apprenticeship, amikor egy óra alatt élőben programozik egy mentor, hangosan gondolkodva. Itt az a cél, hogy lássanak olyan best practice-eket a hallgatók, amelyekre maguktól nem feltétlenül jönnének rá. Természetesen csak olyan technikát alkalmazunk, amelyet már ők is ismernek. Például az első hét alatt, az addig tanult minimális tudást felhasználva, megmutattam nekik, hogy egy óra alatt hogyan lehet elkészíteni egy aknakereső játékot.

Péntek délutánonként minden diákunknak egy 4 perces előadást kell  tartania arról, hogy mit tanult az adott héten és, hogy azt hogyan használja. Május elején már weboldalt készítettek, amely kommunikál a szerverrel – pedig a képzés csak márciusban indult. Ide mi az egyetem harmadik évére jutottunk el.

Én vagyok az egyedüli mentor, aki korábban nem dolgozott fejlesztőként, csak fejlesztőkkel. Így viszont be tudok számolni a hallgatóimnak arról is, hogy mi lesz az elvárás az asztal másik oldaláról, megosztom velük a tapasztalataimat és elmondom, hogy hogyan lesz belőlük jó fejlesztő."

Azért az egyetemi évek társasági eseményt szervező Kondja nem tűnt el teljesen: a Green Foxos  mentorok közösségi életének szervezésében aktívan részt vesz, épp a beszélgetésünk után kezdődött a társasjátékos estjük. De még belefért az idejébe, hogy a laptopján megmutasson nekem néhány olyan ábrát, amelyet önszorgalomból készített 600 Excel táblányi adat alapján. Annyira jól nézett ki, hogy a grafikonokkal és Konddal karöltve legszívesebben póló nyomtatós bizniszbe vágnék.