Publikálva:
2017.08.16.

Hosszú út vezetett a Green Fox képzéséig

Az inárcsi tanyáról a Bükkön, a thaiföldi óvodán, Anglián és a borbélyon keresztül hosszú út vezetett Junior programozó képzésünkig.

Az inárcsi tanyáról a Bükkön, a thaiföldi óvodán, Anglián és a borbélyon keresztül hosszú út vezetett az Andrássy út 66-ba.

Kalandos út vezetett az inárcsi tanyáról az Andrássy út 66-ba. Bérczi Ádám programozó matematikus édesapjával töltötte gyermekkorát vidéki házukban, ahol állattenyésztéssel is foglalkoztak. Ritkán jutott idő a barátokra, hiszen sok teendő akadt a ház körül. Kevéske szabadidejében Ádám számítógépes játékokkal foglalatoskodott a legszívesebben, ráadásul édesapja időnként rábízott fiára néhány könnyebb IT feladatot is. Megkérte az akkor 12-13 éves Ádámot, hogy telepítsen fel ezt-azt a gépre, és a kisfiú természetesen a legnagyobb örömmel – és sikeresen – teljesítette az atyai megbízást. De a fizika, a matek és a sport akkor még a számítógépnél is jobban érdekelte.

„A helyi általános iskola után budapesti középiskolát választottam: a Veres Pálné Gimnáziumba felvételiztem – sikeresen. Kezdetben komolyan vettem a tanulást, de a bulizás felülírta. Ráadásul az osztály bohóca is én voltam, akinek mindig járt a szája. Nem csoda, hogy kezdtem kihúzni a gyufát a tanároknál. Ez végül odáig fajult, hogy figyelmeztettek: ha nem változtatok, kiraknak az iskolából. Ez hatott, és kisangyallá változtam. Azonban a dédelgetett álmomhoz, hogy orvos vagy állatorvos legyek – már késő volt. Mivel nem tettem elég energiát az emelt szintű biológia tanulásba, az orvosi egyetem helyett a BME biomérnök alapszakát választottam.

Az első félév jól ment, azonban úgy éreztem, hogy lélekben a gimnáziumban ragadtam. A legjobb barátaim egyébként a Veres Pálnés időszakból vannak azóta is. Szóval az egyetemi évek az „éljünk még kicsit munka előtt!” szellemében teltek, bulizás, kocsmázás – amit, így utólag visszanézve – én megint túltoltam. Utólag már bánom, de a sulis időszak alatt kialakult kapcsolatok miatt megérte, és azt hiszem, sose késő, hogy az embernek benőjön a feje lágya. Lássunk csodát, itt vagyok a Green Foxban!” – mondja Ádám nevetve, de én még nem hagyom, hogy az időben ekkorát ugorjunk. Menjünk még szépen vissza az egyetemre.

„Azt hiszem, még az egyetemi évek alatt is siheder voltam, persze az utolsó félévre végül ott is összekaptam magam. Az MTA-ra is jártam, lehetett volna tudós is belőlem, a rákkutatás nagyon érdekelt. De az akkori önmagamnak túlságosan ingerszegény volt a fehér laboratóriumi közeg.

Már nem akartam biomérnökként elhelyezkedni, az egyetem befejezése után favágónak, majd édesapám cégénél gépkezelőnek álltam. Kerestem önmagam, nem tudtam, hogy merre tovább, csak azt tudtam, hogy el kell vonulnom kicsit, hogy magam legyek. Néhány napra a Bükkbe menekültem egy sátorral. Arra jutottam, hogy az eddig megszerzett mérnöki tudást és a vágyott orvoslást úgy tudnám ötvözni, ha tanulnék még. Beiratkoztam az egészségügyi mérnök MSC képzésre. Fél év után azonban Thaiföldre utaztam önkénteskedni. Még mindig hiányzott valami az életemből, még mindig nem voltam a helyemen.”

Ádám elmesélte, hogy Koh Pangan nevű szigeten, paradicsomi környezetben óvodás gyerekekre vigyázott. De nem a helyi csemetékre, hanem a turisták gyermekeire. Bevallotta, hogy eljátszott egy ideig a gondolattal, hogy kint marad, végül azonban a család hiánya erősebbnek bizonyult, ezért két és fél hónap elteltével visszajött Magyarországra.

„Továbbra sem találtam a helyem, ezért elhatároztam, hogy Angliában ápolóként próbálok szerencsét, és összegyűjtök annyi pénzt, amellyel átvehetem majd az óvodát Thaiföldön. Elvégeztem egy képzést, és hamar kaptam is munkát, többnyire idős emberekkel dolgoztam. Az otthoni betegápolás gyönyörű hivatás, érzelmileg rengeteget adott, miközben lelkileg nagyon megviselt. Ráadásul az akkori barátnőmmel – aki kijött velem Angliába – szakítottunk, így pláne nehéz volt a mindennapokat feldolgozni. Megint győzött a család, a barátok hiánya. A Thaiföld óta növesztett hajamat és szakállamat levágattam, és irány Budapest.”

Ádám és a Green Fox Academy első hardveres osztálya

Hogy találtad meg a Green Foxot?

„Az időközben elindult önálló életemet már nem akartam feladni, ezért tudtam, hogy állást kell találjak, a másoddiploma megszerzése még várhat. Ekkor ajánlotta az egyik programozó barátom a Green Foxot. Ilyen támogató környezetet a tanulmányaim alatt soha, sehol nem tapasztaltam. A Green Fox olyan, mint egy nagy család. Ráadásul ez a keretrendszer sokkal jobban fekszik nekem, mint az egyetemi. Ott sokkal szárazabb a tanagyag, a tanárok lelkesedéséről nem is beszélve. Úgy tűnik, hogy mostanra értek össze a dolgok – a környezetemben és bennem is. A Green Foxba már felnőtt fejjel érkeztem, tudom, mik a céljaim, komoly terveim vannak. Mindazt, amit itt tanulok, össze fogom kapcsolni az eddig tanultakkal, elsősorban az egészségügyi mérnök témakörben. Legfőbb célom, hogy idővel olyan eszközt fejlesszek, amellyel segíthetem a beteg embereket. Felveszem a kesztyűt. Most már a helyemen vagyok.”

Hogy érzed magad most, a képzés vége felé?

"Kicsit fáradtan, de mindig van mivel újra feltöltődni és lendületet venni. Nagyon élvezem, hogy már egy valós projekten dolgozunk, ráadásul egy igazi csapatmunka áll mögöttünk."

Mi volt számodra a legnehezebb az elmúlt néhány hónapban?

"Leginkább a néhány alvás nélküli éjszaka utáni megfelelő teljesítmény volt a legnehezebb, és persze a vizsga. A szponzor demók sem voltak könnyűek, viszont annál izgalmasabbak."

Mi volt a legeslegjobb az elmúlt időszakban?

"A végzős szoftveresek avatási ceremóniája és na persze a buli utána, remek osztályok, sokan kollégák lettek. Élvezet volt nézni, hogy ennyi energiabefektetés után kiereszthették a gőzt. Jó érzés volt részese lenni, várom a miénket, pláne, hogy az egyetemi diplomaosztómon nem voltam jelen annak idején."

Volt olyan pillanat, amikor úgy érezted, hogy abbahagyod, vagy ez fel sem merült?

"Voltak nehéz pillanatok, de nagyon eltökélt vagyok, szeretem amit csinálok.

Nagyon bíztam a képzésben, nekem rengeteget adott, és fantasztikus érzés, hogy a mentorokra mindig lehet számítani. Itt megtanultam önállóbban gondolkodni, bátrabban sajátíthatok el új programnyelveket, technológiákat és végre visszajött a tudásszomjam, amit nagyon régen éreztem utoljára. Szeretnék egy stabil munkahelyet, ahol folyamatosan fejlődhetek. A Green Fox képzésén arra jutottam, hogy itthon szeretnék karriert, családot. Most már megértem ezekre az új kalandokra."

Mit mondanál a Green Foxról annak, aki épp azon gondolkodik, hogy belevágjon-e, elvégezze-e a képzést?

"Csak jót, aki váltani akar hajrá! Aki hasonló cipőben van, mint én, hogy külföldről hazajönne, vágjon bele. Újra itthon fogja magát érezni!"

Tovább olvasnál?