Publikálva:
2017.06.13.

Gyerekként is érdekelték a számítógépek és a programozás

Gergő családalapként váltott a programozói karrierre, annak ellenére, hogy munkája során is az IT világában dolgozott. Ma az evosoft fejlesztője.

Vámosi Gergő már kisgyerekkorában számítógépeket épített - igaz, akkor még kartonból. Az IT világában élte felnőtt élete nagy részét is. A kódolás közelébe azonban csak most, meglett:) családapaként került. Az Evosoft csapatát erősíti, mióta sikeresen végzett a Green Foxban.

“Amikor megláttam az első számítógépet a szüleim munkahelyén, teljesen elbűvölt. Nekik ugyan nem volt különösebb affinitásuk a számítástechnika iránt, de nálam akkor valami becsípődött. Azonnal tudtam, hogy a számítógép izgalmas dolog lehet. Tízéves voltam, amikor az első gépemet megvették a szüleim, hogy ne kartondobozból kelljen építenem magamnak, mint addig. Rögtön el is kezdtem mindenféle programokat írogatni, lelkesen jártam a számtech szakkörbe, de a középiskolában az is kiderült, hogy inkább humán beállítottságú vagyok, és a reálgimi mezőnyében, a sok matekos és informatikai diákolimpikon között már nem rúgtam labdába.” - meséli Gergő, aki, ahogy mondja, ekkor döntött úgy, hogy másfelé kell vennie az irányt. Miskolcon járt gimnáziumba, de végül Szegedre felvételizett, hogy újságíró legyen. “Ez a költözés jelentős mérföldkő volt az életemben, ugyanis nem vittem magammal a számítógépemet. Ez szinte hihetetlennek tűnik így visszagondolva. Az egyetem alatt főleg tévézéssel foglalkoztam, mert a CNN és a BBC volt a másik gyerekkori szenvedélyem, de a végefelé, az ezredforduló után indult be igazán az online sajtó Magyarországon, így én is a netes újságírás felé orientálódtam. Azon belül először a politika, aztán a gazdaság és a marketing területén mozogtam. Az első komoly munkahelyem az Origo egyik gazdasági szaklapja volt, ahol valahogy nem tudtam leszállni a céges IT témákról, így kis idő után a portál “hivatalos” IT rovata, a Techbázis munkatársaként eszméltem.” - mondja Gergő.

“A sokéves kihagyás azt eredményezte, hogy a kurrens trendek, a számítógépek, a mobiltelefonok akkori világa igen sok újdonságot, rácsodálkozást hozott a számomra. Mondhatom azt is, hogy szűz terepre érkeztem.” - meséli Gergő, akit még ekkor sem ragadott magával a programozás. “Ezekben az években is megmaradtam látens geeknek, azt szerettem mondani magamról, hogy én az ember és a technológia kapcsolatával foglalkozom, és azzal, hogy mindez hogy alakítja a világunkat. A mainstream közönségnek szóltak a cikkeim is. Folyamatosan ott voltam a magyar web meghatározó figurái között , a konferenciákon, mindenféle fórumon, az iWiW alapítói például a kollégáim voltak, és magamban mindig megjegyeztem, hogy hú, de jó is lehet programozónak lenni, de mégis távol tartottam magamat a kódolástól. Ráadásul én újságíróként követtem végig a web 2.0, a Google, a Facebook és más közösségi oldalak, az okostelefonok és a startupok berobbanását, ami sokak által irigyelt és menő területté tette a webfejlesztést és a programozást.”

Gergő az Origós évek után már úgy gondolta, ideje valamilyen “technikaibb sport” után néznie, így a Google Adworks, a Facebook, a content marketing, a SEO lettek számára a gyakorlóterep, ahol sokmindent elsajátított, és marketingesként már webfejlesztő cégnél is megfordult. Aztán jött egy munkahely, ahol bedobták a mélyvízbe. “Megpályáztam egy projektmenedzseri posztot egy nagyobb cégcsoporthoz tartozó social media ügynökségnél, ahol gyakorlatilag én lettem a webes srác, a mindenes. Kapkodtam a fejem, hogy hova kerültem, a webhostingtól a kisebb weboldalak gyártásáig és üzemeltetéséig minden az én feladatom volt, de mivel hittek bennem, én is elhittem magamról, hogy meg tudom csinálni. Belevetettem magamat, és láttam, hogy ez baromi jó. Ott nyúltam először komolyabban, “hivatásszerűen” kódhoz. Hírleveleket szerkesztettem, egyszerűbb rendszeradminisztrációs feladatokat végeztem saját kezűleg, és visszahozta azt az érzést, amit akkor éreztem, amikor 1995 körül, 15 évesen először leültem a Miskolci Egyetemen egy szakkörön egy Unix munkaállomás elé, és kiadtam egy sudo-s parancsot: “I’ve got the power!”.  Persze azt is éreztem, hogy igazából nem értek én még ehhez, csak kóklerkedem.” - mondja Gergő. Ekkor hallott a Green Foxról, de merész lépésnek tűnt feladni a biztos munkát egy kisgyerek mellett. A család szerencsére támogatta, így tavaly ősszel belevágott.

“A felvételi első körében egy kognitívkompetencia-mérés volt, ami annyira nehéz volt, hogy eszembe sem jutott, hogy sikerül bejutnom. Utólag már tudom, hogy nem a tökéletes eredmény számított, hanem, hogy hogyan bírkózom meg ezzel a frusztráló helyzettel. Egyáltalán nem volt időm befejezni a tesztet, kétharmadánál jártam, amikor bezáródott minden, és annyit sem mondott a gép, hogy viszlát. Sokkoló volt. Azzal a kétségbeesett érzéssel álltam fel, hogy szép álom volt, de ez nem jött össze. Ehhez képest nem sokkal később hívtak a második körre. Az esélytelenek nyugalmával adtam elő magam. Aztán ott találtam magamat a harmadik fordulóban. És lassan rá kellett jönnöm, hogy ide engem felvettek. Ösztöndíjjal kezdhettem el a képzést (az ösztöndíjat azóta az utófinanszírozás váltotta fel - a szerk.), és bár azt gondoltam, hogy nagyon kemény lesz, abban bíztam, hogyha a Green Foxosok hisznek bennem, akkor meg tudom csinálni.” - mesél Gergő a kezdetekről.

Gergő egy elit kiképzésre számított, ahol csakis a leghasznosabb és legkurrensebb tudást kapja majd meg. És nem is tévedett sokat. “Mintha kilőttek volna egy katapulttal, úgy indult a képzés. Este, egy egész napos intenzív munka után ott volt a házi feladat, 2-3 órányi olvasnivaló, online tutorial, videóanyag, másnap reggel pedig már ezzel a tudással kellett megoldanom a feladatokat. Meredek volt eljutni egy hét alatt onnan, hogy mi is az internet és a számítógép, odáig, hogy már weboldalt fejlesztek HTML-ben, CSS-ben, majd pár héttel később játékszoftvert írok Pythonban.” - mondja Gergő. “Számomra a webes tematika volt a fő vonzereje a Green Foxnak, azt hittem, hogy ehhez valamennyire már értek is, de rá kellett jönnöm, hogy sikerült az évek során annyira távol tartanom magamat a kódolástól, hogy minden az újdonság erejével hatott.” - teszi hozzá. “Nekünk az is nagy lendületet adott, hogy tökéletes volt a mentoraink összetétele, remekül kiegészítették egymást. Anikó hatalmas rutinnal rendelkezik, és baromi empatikus, jó tanár, kicsit az anyukánk is volt, fogta a kezünk. Tibi, a másik mentorunk szintén nagy tapasztalattal bír, de ha hozzá fordultam, akkor nem egy választ kaptam, hanem három új problémát, és addig nyúzott, órákig is, amíg meg nem találtam magamtól a megoldást. Levi pedig, aki az egyetemről érkezett hozzánk, a talpraesett, vagány, ne szarozzunk sokat vonalat képviselte.” - mondja Gergő. “Szerintem a Green Fox számára az a legnagyobb kihívás, hogy hogyan tudja ezt a színvonalat fenntartani és megtalálni hozzá a megfelelő embereket. A mentoraink is nagyon keményen dolgoztak a 4 hónap alatt, hiszen ők a napi munkájuk mellett tanítottak minket, és tanulták a tanítást, tökéletesítették a tananyagot, hétről hétre, akár napról napra is. Jó volt látni, hogy odateszik magukat a sikerünk érdekében.”

A képzés végén pedig az elhelyezkedés volt a következő próbatétel. “Nagyon sokféle cég jött és érdeklődött utánunk, sokféle igénnyel. Ami nekem nehéz volt, hogy a “kis magyar” webes szcénával tisztában voltam, tudtam azt is, hogy szimpla frontendes munkákkal 5 perc alatt tudnék pénzt keresni,  de a Green Fox ennél magasabbra lő, és nekünk is magasabbra teszi a lécet. Ők tényleg úgy vannak vele, hogy ti ne akarjatok óránként párezer forintért  frontendezni meg WordPress-ezni itthon (nekem az eddigi tapasztalatok alapján ez volt leginkább képben), ti megtanuljátok a legkurrensebb technológiákat, és a legmenőbb cégekhez juttatunk be titeket - ahol sokkal több lehetőség vár rátok. Ez a hozzáállás hatott is rám, de kicsit féltem is tőle. Végül az evosoftnál kaptam munkát devopsosként, vagyis szoftverüzemeltetőként.  Ebben most az a nagy kihívás, hogy az eddigi “rutinomhoz” képest teljesen új területen kell helytállnom, de nagyon tetszik a cégben, hogy egy igazán menő területen dolgozhatok, amit Industry 4.0-ának hívnak.” - meséli Gergő. Ez az “új ipari forradalom”, ami az okoseszközök bevezetéséről szól ezen a területen. A cég terméke egy olyan felhőalapú rendszer, amely ipari robotokba, erőművi berendezésekbe, forgácsológépekbe beépíthető szenzorok által észlelt adatokat rögzít. Itt már akkora információ-mennyiségről, big datáról beszélünk, amellyel a mai átlagos szerverek nem bírnak el, hagyományos módszerekkel nem lehet kiértékelni az adatokat. Az ezt megvalósító szoftverrendszer pedig annyira összetett - több százan fejlesztik több országban -, hogy egy-egy új szoftverkomponens “beszereléséhez” és a rendszer működtetéséhez is jókora csapatra van szükség - ez a fejlesztőket támogató DevOps, ebben a teamben dolgozik Gergő is. “Ez egy igen keresett és jól fizetett szakterület, főleg azért, mert a fejlesztők által “nemszeretem” munkaként kezelt, de a cég működéséhez létfontosságú feladatokat foglalja magában, így például szerverek telepítését és konfigurálását, szoftverek, szolgáltatások újraindítását, jogosultságok kezelését - magából a programozásból pedig kevesebbet.” - mondja Gergő a számára is új területről. “Ami nagyon tetszik ebben a munkában, az az, hogy bármennyire is kis fogaskerék vagyok a gépezetben, de valahol a világot átformáló innovációt támogatom - és nem pár hetes reklámkampányokhoz készítek weboldalakat, mint korábban sokszor.”

Gergő persze nyitott más területek irányába is, a régi kedvenc, a webfejlesztés is vonzó a számára, amit jelenleg a szabadidejében gyakorol. Ha pedig megállja a helyét, reményei szerint az evosofton belül is sok területen kipróbálhatja majd magát. “Az viszont igaz, hogy a legtöbb üzletágban itt kőkemény mérnöki munka folyik, és az iparban, műszaki területen jártas programozók dolgoznak a nagyon komplex rendszereken. Szóval ha itt akar előrelépni az ember fejlesztőként, akkor fel is lehet kötni a gatyót.” - teszi hozzá.

Tovább olvasnál?