A HTTP Alapítvány 2005-ben azzal a céllal kezdte el a munkáját, hogy a piacképes informatikai szaktudást minél szélesebb körben elterjessze, és így egyik fókusza az informatikai szakképzés támogatása lett. Az alapítvány a Mimox Kft.-vel közösen néhány éve indította el az Infotanár Mentor Programot (ITMP), aminek az alapötletét az adta, hogy összekössék az IT cégeket és informatikatanárokat. A programnak nagy lendületet adott, hogy egy évvel ezelőtt a Microsoft Skills and Employability, diákok digitális készségeinek fejlesztésére kiírt pályázatán támogatást nyertek. A Green Fox-szal  együttműködésben 2019/2020-as tanévben összesen 8 képzést szerveztek (ebből 6 képzést tartottak a mi mentoraink) több, mint 420 informatikatanár részvételével.

Miért tartottátok fontosnak az Infotanár Mentor Program (ITMP) elindítását?

Reményi Zoltán: Nagyon egyszerű, mert hiszünk benne. Az alapítványból szinte mindenki pedagógusként dolgozott korábban, én mind a mai napig részmunkaidőben tanítok. Ráadásul azt gondoljuk, hogy a digitális kompetenciák fejlesztéséhez egyértelműen a tanárokon keresztül vezet az út, ők ugyanis multiplikálva tudják átadni azokat a modern ismereteket, amiket a segítségünkkel elsajátítanak. Ráadásul sokkal fenntarthatóbb is ez a vonal, mint ha egy-egy évfolyam diákjait képeznénk.

Betti, te évek óta aktívan részt veszel a HTTP Alapítvány programjain. Hogyan kapcsolódtál be?

Némethné Büki Bernadett: Még 2016 tavaszán találtam rá a HTTP konferenciáira és webináriumaira, amikor az érettségihez kerestem segítséget. Ezen a területen ugyanis tipikus probléma, hogy nincsenek jól használható anyagok. Persze rengeteg dolog érhető el az interneten, de nagyon nehéz kiszűrni azokat, amiket a tanítás során végül használni tudunk. Nekem ráadásul különösen gyorsan kellett programozásból felzárkózni. Még 1999-ben, GYES alatt végeztem el második diplomaként az informatikát, de nagyon sokáig közismereti informatikát tanítottam csak. 2013-ban kezdett az első olyan társaság, akiknek már kötelező volt szakmából érettségizni. Novemberben elment a kollégám, aki őket tanította volna, így be kellett ugranom a helyére, és gyakorlatilag fél perc alatt átállni arra, hogy programozást tanítsak a gyerekeknek. Velük a 2016/17-es tanévben jutottunk el az érettségiig, de 2016 tavaszán még mindig nem tudtunk semmit az elvárásokról. Nálunk hallássérültek is tanulnak, őket eljuttatni az érettségiig úgy, hogy nem tudjuk, mire számíthatunk, nagyon nagy kihívás. A magas óraszám mellett arra esélyem sem volt, hogy külön tanfolyamokra elmenjek. Így autodidakta módon kezdtem el utánajárni az anyagoknak, de szükségem volt a szervezettségre, így találtam rá a HTTP Alapítvány konferenciáira, majd így kapcsolódtam be az ITMP Klubba is.

Zoli, ti hogy látjátok, mi az, amire a tanároknak leginkább szüksége van?

Reményi Zoltán: A pedagógusok elméleti alapjai nagyon erősek, inkább az aktuális trendeknek megfelelő szoftverek, módszertanok hiányoznak, ezért olyan tudást akarunk átadni, ami mind módszertanában, mind tartalmában a lehető legközelebb van a mai piacképes tudáshoz. Korábban volt már közös gondolkodásunk veletek, láttuk a Green Fox működését, és ti pont azt csináljátok, amit kerestünk, ezért adta magát, hogy együtt kezdjünk el dolgozni ezen a projekten.  

Betti, hogy érzed, mi az, amivel az ITMP képzései a leginkább segítik a munkádat?

Némethné Büki Bernadett: A Green Fox segített abban, hogy az oktatás színvonalasabb legyen a mi iskolánkban, mert mi idejöttünk, megnéztük és elvittük haza a tudást. Iszonyatosan sok információt kaptunk, mégis az egyik legfontosabb, hogy lehetőségem volt találkozni a kollégákkal, és megerősítettük egymást, hogy nem vagyunk egyedül. Az online kurzusok alatt is volt például egy kávézós szoba, pont azért, mert a tanulás sokszor beszélgetésekkel jön. Nagyon hálás vagyok a HTTP-nek és nektek, hogy erre lehetőséget adtatok: egyrészt megmutattátok, hogy itt az anyag, mi ezt így csináljuk, erre van szüksége az iparnak, másrészt adtatok teret arra is, hogy megbeszéljük, hogy hogyan fogjuk mi ezt átvinni a gyerekeknek.

“Mert nekünk nem az a dolgunk, hogy megcsináljuk a százezer soros profi programokat, hanem az, hogy elindítsuk azokat a gyerekeket, akik majd megcsinálják ezeket a programokat.”

A másik, ami nagyon tetszett, hogy mertetek alkalmazkodni. Nincs egy tuti módszer, ahogy a pedagógiában sincs. Ami az egyiknek működik, az a másiknak nem biztos. Ehhez alkalmazkodni kell, ami egyáltalán nem könnyű.

Reményi Zoltán: Az alkalmazkodásra, finomhangolásra egyébként nagyon tudatosan figyeltünk. Minden alkalom után kértünk visszajelzést, és a két alkalmas kurzusoknál például már a második alkalomra - ha kellett - akár újra is gondoltuk a képzést. Átbeszéltük a mentorokkal, hogy min kell változtatnunk, amiben nagyon komoly partnerek voltak. Ha azt láttuk, hogy újra kell gombolni valamit, vagy teljesen új feladatokat kell hozzátenni, akkor igazából nem volt kérdés, elkészült a módosítás, elkészültek az új feladatok. Azt gondolom, hogy a finomhangolásokkal sikerült emelni a képzések színvonalát, és a visszajelzések is nagyon egyértelműen ezt mutatták.

A klasszikus magyar oktatási rendszerben alkalmazott módszertanhoz képest az ITMP képzéseken más módszertannal dolgoztunk. Mit láttatok, ez mennyire vált be a tanároknak?

(A Green Foxban frontális oktatás helyett úgynevezett “flipped classroom” módszertan szerint oktatunk, klasszikusan karrierváltó felnőtteket. Az anyagokat a hallgatók egyedül, otthon dolgozzák fel, a képzés során mentorok segítségével, a hallgatók bevonásával a gyakorlatra helyezzük a hangsúlyt.)

Reményi Zoltán: A csoportban való munka, a mentorált munkavégzés a magyar oktatásban egyelőre még elég gyerekcipőben jár, így a képzéssel az is célunk volt, hogy betekintést adjunk abba, hogy hogyan csinálják azok, akik felnőtteket akarnak a szakmába irányítani. Szerencsére visszakaptuk azt, amit szerettünk volna. Több pozitív visszajelzés érkezett a pedagógusoktól, hogy bár korábban nem gondolták volna, hogy ilyen módszertan mellett lehet eredményesen tudást átadni, de a tapasztalatok birtokában most már a saját diákjaiknál is nagyon szívesen végzik így a gyakorlati képzéseket.

Betti, hozzád ez mennyire áll közel? Mennyire tudod beépíteni a gyerekek tanításába?

Némethné Büki Bernadett: A módszertanból legjobban az együtt gondolkodást, együtt tanulást szerettem, illetve azt, hogy a gyakorlatra koncentrálunk. Korábban én mentortanárként is megszereztem a szakvizsgát, ilyen értelemben nem volt teljesen új terep, de az, hogy az informatikában szabad ennyire csinálni, nagyon nagy megerősítést adott. Én egyébként is próbáltam már hasonló módszereket: például a tanári géphez ültettem le dolgozni az egyik diákomat, kivetítettük a képernyőt, így ha hibázott, együtt meg tudtuk beszélni, a gyerekek is tudtak egymásnak segíteni.

Abban is megerősített az ITMP képzés, hogy elsősorban nem programozási nyelvet kell a gyerekeknek tanítani, hanem módszertant, a fontos, hogy át tudjuk adni a programozós gondolkodást. Így tudjuk őket a piacra is felkészíteni, nemcsak az érettségire.

Mi volt a legemlékezetesebb pillanat számotokra?

Reményi Zoltán:  Rengeteg ilyen pillanat volt. A legelső találkozás az egyik: amikor 80 ember összejött, és láttuk, hogy rengetegen vagyunk, az nagyon megdöbbentő volt. Az, hogy szombaton reggel ennyien ott voltak, és nagyon nyitottan várták a kezdést, az rögtön az első visszaigazolás volt arra, hogy volt értelme elkezdeni ezt az egészet.

A másik oldala ennek, amikor a tanfolyamok záródtak: a képzések hivatalosan 4-kor végződtek, és fél5-kor még egy komplett csoport benne volt a munkában, még nem érezték azt, hogy ők be akarják fejezni. Majd amikor áttértünk az online térbe, ott is volt olyan csoport, ahol este fél7-kor még volt aktivitás, még mindig a feladatok megoldásán ötleteltek. Ez megint csak egy erős visszaigazolása annak, hogy jól működött a program.

Némethné Büki Bernadett:  Nekem a legemlékezetesebb pillanat, a kölcsönös köszönet, Krisztáékhoz kötődik (Virga Krisztina a HTTP Alapítvány ITMP programjáért felelős projektmenedzsere). Külön elismerést kaptam azért, hogy én mind a négy képzésen részt vettem. Nagyon jó érzés volt az elismerés, hogy meg vagyok dicsérve azért, mert ezt csinálom. Mindazzal együtt, hogy én kifejezetten örültem annak, hogy ott lehetek a képzéseken.

Hogy értékelitek összességében a képzéssorozatot a HTTP Alapítványban? Hogyan tovább ősszel?

Reményi Zoltán:  

"Ha azt mondom, hogy teljesen egyértelmű, hogy ezt folytatni akarjuk és folytatni fogjuk, az nagyon sok mindent elárul."

Ha az ember belefog egy éves projektbe, és záráskor azt mondja, hogy szép volt, jó volt, befejeztük, az teljesen más, mint ha még igazából a végére sem értünk, de már azon kezdünk el gondolkodni, hogy jövőre hogyan tudjuk csinálni. Számunkra nagyon pozitív volt, hogy amikor a folytatást felvetettük a Green Foxnak, akkor az volt egyértelműen a válasz, hogy mindenképpen szeretnétek részt venni ebben a feladatban, mert számotokra is ez egy izgalmas kihívás volt. Más volt tanárokkal foglalkozni, mint a leendő junior szoftverfejlesztőkkel, de ez egy olyan töltetet adott az összes szereplőnek, ami egyértelműen azt mutatja, hogy ezt folytatni kell.