„Anyukámat én nagyon szeretem. Ő a Zöldrókában dolgozik, számítógépet tanul. Julcsi is ott bölcsis” – mondta májusban középső csoportos kisfia Nagy Egyszterről, amikor anyák napján az óvodában minden gyereknek meg kellett osztania néhány gondolatot az anyukájáról. A jelek szerint számára is egyértelmű volt, hogy az akkor már több mint fél éve tartó programozóképzés fontos projekt az anyukája – illetve a család – életében. Eszter 9 hónap alatt új szakmát szerzett, és most arra készül, hogy betöltse első programozói állását. 

„Olyan munkára vágytam, amiben kiélhetem a kreativitásomat”

Bár végzettsége szerint jogász, 10 évig a diplomáciában dolgozott. Férjével ezalatt rengeteget utaztak, több országban éltek, és született két gyermekük. Ezután úgy érezte, szüksége van egy olyan szakmára, amivel bárhol tud érvényesülni, és egyben kellő rugalmasságot biztosít a családi teendők ellátásához.

A családi okok mellett személyes motivációja is volt a karrierváltásra. „Olyan munkára vágytam, amiben kiélhetem a kreativitásomat. A programozásnak pedig több olyan határterülete van, aminél a design, az esztétika és a felhasználói élmény állnak a középpontban” - mondta. A Green Foxról egy ismerősétől hallott, és amikor meglátta, hogy részidős képzés indul, nem volt kétsége afelől, hogy ez a legjobb választás.

‍

A tanulás gyakran ment az alvás rovására

Kezdetben napi 3, majd 6 órát kellett a képzés helyszínén tölteni. Ekkor jól jött, hogy kislányára az épületben kialakított bölcsődében vigyáztak. A tananyag elsajátításához otthoni tanulásra is szükség volt, ami gyakran ment az alvás rovására, hiszen főleg akkor jutott rá idő, amikor a gyerekek már lefeküdtek. A szükségesnél kevesebb alvás pedig egy idő után visszaütött, így a kimerültséggel is meg kellett küzdeni. „Szerencsére ilyenkor a csapattal mindig visszarántottuk egymást, illetve a Green Fox is sokat tett azért, hogy segítsen, például coachinggal”.

Férje és szüleik segítége is nagy szerepet játszott abban, hogy szabadidejéből a kódolásra is jutott. „A család részéről is komoly csapatmunka volt ez, és nagyon hálás vagyok nekik a támogatásért” – hangsúlyozta Eszter. Főleg a vizsgák előtt (megj.: a képzés alatt összesen 3 vizsgát kellett tenni a záróvizsgával együtt), illetve a projektidőszak intenzívebb fázisaiban jött jól ez a fajta segítség. Amíg a családtagok a gyerekekkel foglalkoztak, ő nyugodtan tanulhatott.

„Szuper lenne, ha ugyanahhoz a céghez kerülnénk”

Hosszú időszaknak mondható a képzés 9 hónapja, tele hullámvölgyekkel. „Mindannyiunkban erős volt a bizonyítási vágy, és nagyon odatettük magunkat. Egymásnak is sokat segítettünk, hiszen mindannyian ugyanabban az élethelyzetben voltunk. Már az elejétől látszott, hogy elképesztő ereje van ennek a közösségnek” – mondta Eszter. Épp ezért amellett, hogy örül új szakmájának, kisebb űrt érez amiatt, hogy megszűnt az intenzív együttlét a csapattal. 

A Green Fox a tanulásnak is adott egy biztonságos keretet, ami - átmenetileg legalábbis - megszűnt. Most javában zajlanak az állásinterjúk és kíváncsian várja, hogy hol tud majd elhelyezkedni. „Tisztában vagyok azzal, hogy junior szintű tudással rendelkezem, a fő célom ezért, hogy minél több lehetőségem legyen gyakorolni és fejlődni”. 

‍

A jövőre vonatkozóan azt is elmondta, szeretné, ha megmaradna a jó kapcsolat a többi anyukával. „Annak örülnék a legjobban, ha továbbra is olyan sokat lehetnénk együtt, mint eddig, de nincsenek ilyen illúzióim, hiszen mindannyian elfoglaltak vagyunk. Remélem, hogy azért havi rendszerességgel össze tudunk majd járni, és az is szuper lenne, ha néhányan ugyanahhoz a céghez kerülnénk” – tette hozzá.

UPDATE: Eszter szeptembertől részmunkaidőben kezdi programozói karrierjét egy amerikai multinál!