Publikálva:
2017.07.28.

Gyula tíz éves építőmérnöki karrierből váltott a programozásra

A középiskolai pozitív programozási élmények után az egyetemi számítástechnikai oktatás csalódás volt, a szakmájában dolgozva került közelebb a programozáshoz.

„Már most annyi pozitív dolog ért, hogy biztos vagyok abban, hogy ez jó döntés volt!”

Rasztovich Gyula a BME Építőmérnöki karán végzett 2007-ben, és 10 évig, tehát egészen mostanáig építőmérnökként, legutóbbi munkahelyén hídmérnökként dolgozott.

Mi szél hozott a Green Foxba?

"Kölyökkoromban rengeteg időt töltöttem a számítógépnél, még a betárcsázós modemmel kezdtem. Emlékszem milyen az, amikor megkattan a net, amikor az IRC-n a moderátor kidob a chatszobából, meg hogy milyen érzés volt várni 2 órát, mire két megszakadás után, letöltésvezérlővel összerakosgatva az elemeket, végre lejött egy 3 MB-os mp3. : )

A középiskolában már tanultam számítástechnikát, programozási alapelveket. Az ott tanultakat gyorsan befogadta az agyam, nagyon élveztem. De akkor már tudtam, hogy szerkezetépítő mérnök szeretnék lenni. Az egyetemi képzés és a szakmagyakorlás során újra megérintett az informatika, ekkor már egy másik aspektusból – a modern mérnöki tervezésben és a szerkezetek megvalósításban alapvető kellék a számítógép. Az egyetemi képzésben sajnos nem volt erős az informatikai háttérismeretek gyakorlati oktatása, így a szükséges szoftverek alkalmazását angol nyelvű szoftverleírásokból, saját magam tanultam meg. Saját rész-számítási modulokat, egyedi algoritmusokat készítettem magamnak, pl. a  vasbeton keresztmetszet méretezését.

Építőmérnöki gyakorlatom során több területen dolgoztam, utolsó munkahelyemen végül hídmérnökként az üzemeltetőt képviselve hidak és műtárgyak műszaki felügyeletének ellátására szakvéleményeket készítettem.

Bármennyire is szerelmem volt a szakma, bármennyire is rengeteg energiát tettem a szakmai tudásom fejlesztésébe, be kellett látnom 10 év alatt, hogy hazánkban az építőipar igen sajátos, kiszámíthatatlan iparág.  A szakmai karriercélok megvalósítása, a szakmán belüli specializáció vágya, önmegvalósítás szóba sem kerülhetett; az ember elégedett lehetett, ha erőn felüli időráfordítással, a szakmai felelősséghez aránytalanul aluljavadalmazott, bármilyen mérnöki feladatot láthat el. Nehéz döntés volt, de nem látok kecsegtető jövőképet az eredeti szakmámban.Szóval most, 35 évesen belevágok valami egészen újba!

Gyula hosszan mesélt az építőipari munkájáról és arról, hogy úgy érezte, ott inkább fogynak a lehetőségek, míg szerinte az IT egy dinamikusan bővülő világ korlátlan lehetőségekkel. Ezért tudatosan kezdte kutatni és vizsgálni egy esetleges szakmaváltás alternatíváit. Rátalált a Green Foxra, már tavaly felkeltette az érdeklődését az első Hardver programozó képzés, és beadta jelentkezését. Sikeresen túljutott a kiválasztási folyamat négy állomásán, és amikor megtudta, hogy felvételt nyert, elkezdte lezárni folyó ügyeit, és felkészült a képzés indulására.

Rasztovich Gyula és hallgatótársai munka közben

„Úgy éreztem, hogy a szakmámban nem tudom érvényesíteni azt, ami bennem van. Tele vagyok energiával, és kész vagyok önmagam képezni, hogy fejlődjek; mindezt olyan valamibe kívánom fektetni, aminek van értelme és van felvevőpiaca. Úgy érzem, hogy az informatika egy ilyen iparág. A hardver programozás kicsit talán analóg az építőmérnöki tevékenységgel: tervezőmérnökként kiszámolok/megrajzolok valamit, és ha megvalósul, az a műtárgy vagy mérnöki létesítmény a  társadalom szolgálatába áll -  az emberek mindennapi létét segíti, vagy biztonságosabbá és kényelmesebbé teszi. A hardver programozás során is életre keltünk egy hasznos eszközt, ami a társadalom kényelmét vagy biztonságát szolgálja.

Csodálom az informatikát, a szédítő tempójú fejlődését és korlátlan lehetőségeit…felemelő dolog eljátszani a gondolattal, hogy idővel én is ennek a szakmának a képviselője lehetek - csak bele kell vágni és keményen dolgozni érte! Rendkívül fontos további szempont, hogy ez egy rövid, nem éveken át folyó képzés a piaci igények alapján összeállított tananyaggal, mely elegendő háttért képes nyújtani egy junior munkakörbe való megfeleléshez."

Elképzelhetőnek tartod, hogy a jövőben összekösd az építőmérnöki tapasztalataid és a hardver programozást?

„Már most sok olyan lakó- és irodaház épül, mely él az informatikai adta kényelmi és biztonsági lehetőségekkel – ma már minden frekventált helyen megvalósítandó ingatlant okosházként terveznek, megújuló energiaforrások vagy geotermikus energia használatával. Felmerült a gondolat, hogy – megfelelő hardver programozói és hardver telepítési (szerkezetbe integrálási) gyakorlat megszerzését követően – hosszútávon esetlegesen igényt tarthatna korábbi szerkezettervezési, kivitelezési és projekt-előkészítési, kapcsolattartási (Beruházó – Szakági tervezők – Mérnök – Vállalkozó – Gyártó – Hatóság) tapasztalataimra egy elsődlegesen informatikai megoldásokat tervező, előállító, rendszereit értékesítő vállalat. Másik terület lehetne az (építő)mérnöki szoftverek és informatikai rendszerek fejlesztésében való részvétel. Viszont most a legfontosabb számomra, hogy elsajátítsam a Green Fox által rövid idő alatt átadni szándékozott, terjedelmes ismeretanyagot, és magabiztos alapokkal rendelkező junior hardver programozóvá képezzem magam.  

Bízom benne, hogy a cégek, akikkel például a Green Fox kapcsolatban áll, nemcsak azt nézik majd, hogy mire volt elég ez a 4 hónapnyi képzés, hanem az egyéb soft skilleket is figyelembe veszik. Vagyis a hasznosítható tudásanyagot, és azt, hogy az illető mennyire képes és akar fejlődni. Természetesen nincs olyan illúzióm, hogy pár hónapnyi intenzív kódolás után teljesen önállóan tevékenykedő, profi programozóvá válok, és akár egy űrrakéta vagy nukleáris reaktorvezérlést megcsinálok teljesen egyedül. Viszont biztos vagyok benne, hogy masszív alapokkal fogok rendelkezni, és ha egy cég olyan junior munkakörbe ad lehetőséget a távlati kölcsönösen hatékony együttműködésre, ahol a rutinos szakemberek türelemmel segítik és támogatják a pályakezdőket, belátható időn belül önálló, a vállalati értékteremtéshez hatékony önrészt hozzáadó munkatárssá válhatok.”

Hogy találtál a Green Foxra, és hogy érzed magad most, a képzés 10. hetében?

„Nagyon meggyőző marketinggel lépett fel a Green Fox: informatív a weboldala, lehetett találkozni velük állásbörzén, nyílt napot és workshopot is szerveztek, amelyen kérdezni tudtunk tőlük, róluk. Számomra fontos volt, hogy a Green Fox úgy hirdette magát, hogy ide informatikai előképzettség nélkül is lehet jönni.

A nappali tagozatos képzésben való részvétel egy ideig átvészelhető anyagiak tekintetében, de rövid időn belül nyilván szükség lesz a jövedelemre, tehát hamar el kellene tudni helyezkedni. Bevallom, hogy én emiatt szkeptikus voltam, ezért alapos kutatást folytattam. Tájékozódtam a sajtóból – nem egy cikk és riport jelent meg informatikushiány témában. Beszéltem munkaerőközvetítő cég toborzójával. Állásbörzéken érdeklődtem az informatikával foglalkozó cégeknél, megkérdeztem, hogy hogyan viszonyulnak az olyan szakmai múlttal rendelkező jelentkezőkhöz, amilyen én lehetnék – vagyis aki szakmai gyakorlatát más területen szerezte és csak egy gyors IT képzésről jön. Milyen a megítélése a szakmaváltó pályázóknak, nem von-e magával automatikus negatív megítélést? A válaszok egyértelműen pozitívak voltak! Lehetőséget kaptam a Green Fox vezetőjével is beszélni, aki nyílt választ adott a felmerült kérdésekre; találkozhattam a mentorokkal, belepillanthattam az oktatási módszertanba. Meggyőzött a képzési modell – a Green Fox nem csupán oktat, hanem kiterjedt partnerkörrel rendelkezik, és munkaerőt közvetít. Ez a kölcsönös érdekközösség az, amiben a garanciát láttam arra, hogy érdemes a Green Foxnál nekivágni. A kételyeim eloszlottak, beadtam a jelentkezésem.

Azóta… hihetetlen, hogy honnan kezdtük és most hol tartunk. Tetszik a pörgés, ez visz előrébb. Rendkívül élvezem ezt a kihívást.”

Egy 10 éves pályafutást hagysz most a hátad mögött – van vészterved?

"Nem csaptam be minden ajtót a hátam mögött. Viszont olyan szándékkal jöttem, hogy ha keményen dolgozom, össze fog jönni az új karrier és nem kell vészterv. De akkor sincs dráma, ha nem úgy alakul, ahogy elképzeltem – bizonyára akad még megterveznivaló vasbeton gerenda vagy vizsgálandó híd.

Várom, hogy ez a kezdeti nehezebb pár hónap elteljen, örülnék, ha már jövő ilyenkor lenne. Szeretnék arról beszámolni, hogy a jövőbeli munkahelyemen egy jó csapatban izgalmas projekteken dolgozunk, és én nagyon jól érzem magam.”

Tovább olvasnál?