“Gimnazista koromban sokat segítettem építész édesapámnak az általa megtervezett faszerkezetű házakat megépíteni. Már ott is tetten érhető volt az, hogy a gyors eredmény izgat. Amire szükségem volt, az a több alkotói szabadság. Apukám miatt nem volt kérdés, hogy én is az építészetet választom. El is kezdtem az egyetemet (sőt, be is fejeztem:) ) de közben megismerkedtem a MechatroMotive pneumobilokat készítő csapatával, és onnan nem volt megállás” - meséli Zsolt.

Nem jelentett gondot, hogy nincs programozói múltja, vagy hogy egy teljesen más közegből érkezik. Befogadta a csapat. “Türelmetlen ember vagyok, szeretem, hogyha gyorsan kapok feedbacket arról, hogy jót gondoltam, vagy sem. A pneumobil készítésben is ez fogott meg leginkább: megépítesz valamit, és szinte azonnal megtudod, hogy jó megoldást találtál-e ki. Egzakt módon, rögtön lemérik a teljesítményedet, és ha a te géped volt a gyorsabb, akkor a te válladat veregetik meg. Építészként nem tudnám ezt olyan jól megtapasztalni, hiszen az ember először asztalhoz ül, tervezget, és a végeredmény csak hosszú idő után születik meg. Szoftverfejlesztőként sem láthatnám meg ennyire gyorsan a munkám gyümölcsét.” - mondja Zsolt, aki szerint a hardver fejlesztés egyik legnagyobb pozitívuma, hogy sokféle tevékenységet ötvöz. “A mechatronika a gépészet, az elektronika és az informatika szerelemgyereke. Van, hogy két órán keresztül reszeled a vasat, aztán elektronikát tervezel, majd ugyanazzal a lendülettel programozod a vezérlést. A koszos feladatoktól kezdve, ahol hullik a forgács a hajadból munka közben, odáig, hogy leülsz decensen a laptop elé, és ütöd a billentyűket, hogy két másodperccel gyorsabb tudjon lenni a pneumobilod, bármi belefér ebbe a munkába. És mindegyik alkotó tevékenység.” - magyarázza Zsolt, mitől is izgalmas az, amit csinál.

Hobbiversenyektől a munka világáig

A Mechatromotive csapatába kerülve Zsolt már a második évben olyan pneumobil tervezésében vehetett részt, amely minden versenytársánál gyorsabb volt.  “A verseny után a főbírák is odajöttek, hogy megkérdezzék, hogy ezt meg hogy csináltuk? Mondtuk, hogy gondolkoztunk egy kicsit, és ez jött ki belőle.:) Hat ország, negyven csapat - nagyon sokan indultak azon a versenyen, ahol mi debütáltunk. Végül egy olyan versenyszámban lettünk harmadikok, amire nem is számítottunk, de ez mindegy volt. Ami igazán számított nekem akkor, hogy volt egy tanszék, meg egy tanár, egy olyan közeg, ahol elhitték, hogy annak ellenére, hogy építészmérnök vagyok, meg tudom csinálni ugyanazt, amit ők. Hatvan-hetven oldalas dokumentáció tartalmazta mindazt, amit ebbe a gépbe beleterveztünk. A régi gépek puffogtak, hangosak voltak, a miénk ilyet nem csinált - sokan azt hitték, hogy elektromos motorral megy. Rengeteg újítást tettünk bele, aminek sokan a csodájára jártak. Ezzel együtt rettentően csúnya, és kényelmetlen gép volt, de ezt tudtuk is, és nem érdekelt minket. Később pedig már a fejlesztéseink oda vezettek, hogy szinte mindent megnyertünk, amit csak lehet. Közben elkezdtem forma autókat tervezni, amelyekhez már egy hatalmas csapat közös munkája volt szükséges. Gazdaságistól a píárosig, beszerzőtől a marketingesen át a mérnökökig mindenki ugyanazon dolgozott.” - mesél az élményeiről Zsolt. Amit kétségtelenül élvezetes hallgatni, de felmerül a kérdés: hogy lesz ebből a hobbiból szakma, munkahely, megélhetés? Mint kiderül, Zsolték akkoriban még maguk sem tudták, hogy hova fut mindez ki. Abban viszont biztosak voltak, hogy a pneumobil versenyeket szervező cégek egyfajta tehetségkutatóként tekintenek ezekre az eseményekre. Számon tartják, ki, miben volt jó, és szívesen válogatnak szakembert ebből a körből.

“Nem úgy tekintettek rád, amikor kijöttél az egyetem kapuján, hogy jó, itt egy végzett diák, de azt sem tudja, hogy kell megfogni a villáskulcsot. Tisztában voltak vele, hogy már létrehoztál egy olyan gépet, ami jól működött, és be tudod tartani a határidőket, el tudsz készíteni egy dokumentációt, tudod kezelni a versennyel járó nyomást, tudsz prezentálni, tudod, milyen csapatban dolgozni, egy projektben elejétől a végéig benne lenni. Így gyakorlatilag az egész felvételi folyamatot is meg lehetett spórolni”.  - mondja Zsolt. A versenyeknek tehát nem csak élvezeti értéke volt, de rengeteg addicionális előnye is, a későbbi munkavállalás terén.“

Mitől jó egy hardver programozó?

2014-ben, elvégezve az egyetemet Zsolt már a barátai által alapított MechatroMotive-nál dolgozott, és közben gyűjtögette a senior kupákat a csapatával. A munkája a klasszikus hardver programozókétól persze kicsit eltér, mivel egy saját cégben dolgozik, nem egy hatalmas vállalat szekerét tolja. De itt is ugyanazokkal az alapvető skillekkel kell rendelkezni. “Ahhoz, hogy jó hardver programozó legyen valaki, olyan ismeretek is szükségesek, amelyek egy “sima” szoftverprogramozó számára nem feltétlen. Az elektronikához legalább annyira konyítani kell, hogy tudd, mi az a valami, ami épp ott füstöl a kezedben, és hogyan kell megjavítani. De a Green Fox képzésén ezeket a képességeket is intenzíven fejlesztjük.” - mondja Zsolt, aki vezető mentorként most ugrik fejest a mélyvízbe.

“Azt gondolom, hogy a hallgatókkal könnyen megtaláljuk majd a közös hangot, mert ahogy a jelentkezők többsége, úgy én is pályaelhagyó vagyok. Megkaptam az építészi diplomámat, odaadtam anyukámnak, és azóta ott van a polcon.” De ahogy Zsolt mondja, nem a papír a döntő a Green Foxos képzésen. “Az alapozó modul minden szükséges tudnivalót megad majd a csapatnak ahhoz, hogy aztán belevethessük magunkat a beágyazott rendszerekbe. Igazi finomság lesz a PLCprogramozás is, amelyet főleg az iparban, a vezérléstechnikában alkalmaznak, és ne feledjük a Matlab és a LabVIEW szoftverekkel való ismerkedést sem. A képzés egyik nagy előnye, hogy miután megtanultuk az alapokat, célirányosan programozunk majd, a megrendelőink kívánalmai szerint.” Ezt úgy kell elképzelni, hogy a támogató cégek mondják meg, hogy mire van szükségük, így a hallgatók nem a “légüres térben” dolgoznak, hanem egy olyan projektben vesznek részt, amelynek a végén a kész rendszer élesben is használható lesz. Zsolt szerint emellett a képzés egyik alappillére a prezentációs készség fejlesztése. “Fontos, hogy amit fejlesztünk, azt el is tudjuk adni. A prezentációs készség, az, hogy milyen jól tudjuk bemutatni a projektjeinket, el is dönti majd, hogy ki, hol tudja elkezdeni a munkát a képzés befejezése után.”