“Mindegy, csak köze legyen az autókhoz” - mondta Süvöltős István, a Green Fox mentora, amikor azt kérdezték, mivel szeretne foglalkozni “nagy korában”. Az álmok valóra is váltak, de most itt az új szerelem: a tanítás. Süvi épp a második csapatot viszi végig 4 hónapos képzésünkön.

“Kacskaringós volt az út, amíg eljutottam oda, hogy programzó legyek. Gyerekkorom óta rajongtam az autókért, és nem volt kérdés, hogy egyszer majd a munkám is hozzájuk köt. A reál tárgyakhoz volt affinitásom, így könnyen bekerültem a Műszaki Egyetem közlekedésmérnöki karára, a járműgépészeti szakra. Biztos voltam benne, hogy én autókat fogok tervezni. Útközben azonban elfogyott a lendület, és a hobbijaimra kezdtem koncentrálni. Az egyetem elején volt pár, programozással foglalkozó órám, ahol annyira megkedveltem a dolgot, hogy egyik kis magánprojektem érte a másikat. Autodidakta módon fejlesztettem magamat, mindennek utánanéztem, és jöttek egymás után az ötletek. Az izgatott leginkább, hogy hogyan tudok automatizálni különféle feladatokat. Nem mondom, hogy megírták helyettem a házi feladatot, de így könnyebb és szórakoztatóbb volt elvégezni őket. Érdekeltek a bonyolultabb algoritmusok, elkezdtem például játékmegoldó programokat írni, a sakktábla is foglalkoztatott - egyszóval sok minden, ami szembejön az emberrel a mindennapokban. Ezeket a fejlesztéseimet azóta is időről időre tökéletesítem, próbálom egybegyúrni őket.” - meséli Süvi, aki azt sem titkolja, hogy az egyetemen eléggé döcögősen haladt az új szenvedélye miatt.

Hardvertől szoftverig

Szerencséjére a legjobb pillanatban indult el a járműmechatronikai szakirány, ami épp azt a két dolgot ötvözte, ami Süvit a leginkább érdekelte. Az autókat és a programozást. “Azt a tervet dédelgettem, hogy átnyergelek informatikára, de még annál is jobb megoldásnak tűnt a járműmechatronika. Lelkesen végigtoltam minden tantárgyat, de aztán újra megállt az élet számomra az egyetemen, nem tudtam, hogyan tovább. Egy hardveres céghez, a Mechatromotive-hoz kerültem, ahol aztán már jobban belemerülhettem a “kütyüprogramozásba”. De az utazás itt nem ért véget, mert a szoftveres irány mind jobban és jobban érdekelt.” - mondja Süvi. ”Annyira biztos voltam benne, hogy mi az, amiben igazán kiteljesedhetnék, hogy egy ponton az is világossá vált, hogy nem éri meg nekem befejezni az egyetemet. A mechatronikával foglalkozhattam a cégen belül, a magán projektjeim pedig, amiken dolgoztam, a szoftveres szenvedélyemet elégítették ki.”

Jó kis kalandnak indult

Süvi mentori karrierje még az egyetemen kezdődött, amikor felvételiző diákoknak tartott felkészítő foglalkozásokat. Az hamar kiderült, hogy a tanítás izgalmas kaland, azonban a továbblépés mikéntje még hiányzott. És itt jött a képbe a Green Fox. Amikor Süvi fülébe jutott, hogy a képzésen C++-os mentort keresnek, nem habozott sokáig, jelentkezett. “Alig eszméltem, máris ott találtam magam a SPARTA osztály mentoraként, a társaim Dani és Tojás voltak, szóval azt lehet mondani, hogy egy iszonyatosan erős csapatban kezdtem. Ahogy a hallgatóknak, úgy nekem is mélyvíz volt, de a képzés alatt még jobban megerősödött bennem, hogy nekem ezzel kell foglalkoznom. Az elején persze még nagyon sok időt elvitt az, hogy próbáltam mindent a lehető legjobban csinálni, ott volt előttem a két mentortársam példaképnek, ők igen magasra tették a lécet” - teszi hozzá Süvi. “Az első challenge az volt, hogy a Green Fox módszereit adaptáljam, aztán pedig, hogy minden olajozottan működjön. Nagy váltás volt az épp érettségizett gyerekekről átnyergelni a sokszor nálam is idősebb, tapasztaltabb, pályaelhagyó hallgatókra.” - mondja Süvi, aki a tavaszi képzésen már full time mentorként vezeti az új csoportját.

A siker titka

“Én fiatal vagyok, a pályám elején, a hallgatóink pedig még tapasztalatlan fejlesztők. Az, hogy mégis gyorsan tudunk jelentős sikereket elérni, annak tudható be, hogy a hozzánk forduló cégekben iszonyatosan nagy az igény a jó munkaerő felkutatására, ugyanakkor a belénk vetett bizalom is óriási, hogy mi ezt a magas színvonalat képesek vagyunk szállítani. Ez nagy erőt és magabiztosságot ad az embernek. Emellett az is lényeges, hogy a hallgatóink maximálisan meg vannak győződve arról, hogy a segítségünkkel meg tudják változtatni az életüket. Ha ez a három dolog összeér, akkor megtörténik a csoda. Mi valójában csak az irányt mutatjuk meg. Persze az is sokat segít, hogy a felvételi procedúra olyan mély tudást ad nekünk a hallgatókról, hogy a képzés elején már pontosan lehet tudni, ki, melyik osztályba illik leginkább, hol tud majd a legjobban teljesíteni.” - meséli Süvi, aki maga is folyamatosan tanulja a programozást. “Ez a világ annyira színes, hogy mindig találok benne valamit, ami izgalmas, és érdemes vele foglalkozni. Amikor pedig nem kódolok, azon dolgozom, hogy hogyan lehetnék a lehető legjobb tanár, mert ezzel mindenki nyer.” - teszi hozzá.