Publikálva:
2017.10.31.

"Kellett már egy igazi szakma, ami bárhol megállja a helyét”

Máté már volt közgazdász, önkéntes segítő, szerkesztő, HR-es, startupper, reméljük most már programozó marad élete végéig!

“Emlékszem, amikor megvették a szüleim az első 386-ost, rögtön tudtam használni, és kicsit később már apukámnak segítettem a digitális vágásban. De az általános iskola végeztével valahogy elhalt a dolog, nem voltam akkora spíler, és a középiskolában más foglalkoztatott. Közgáz szakon kötöttem ki a Szent István Egyetemen, ahol aztán hat évet töltöttem el. Visszagondolva nehéz felidézni, mit is csináltam ez alatt az idő alatt.:) Az biztos, hogy nagy hatással volt rám, hogy az egyetem közben egy évig Olaszországban dolgoztam az Európai Önkéntes Szolgálat kötelékében - fogyatékkal élő felnőttekkel és gyerekekkel foglalkoztam, de épekkel is, amolyan óvóbácsiként. Segítőként olyan - főleg afrikai - lányoknál is önkénteskedtem, akiket az utcáról mentettek meg, és apácáknál helyeztek el. Itt arra volt szükség, hogy beszélgessünk, együtt ebédeljünk, kicsit kinyissuk számukra a világot. Valahogy eltelt az egyetem, ki kellett pipálni ezt is, de a végén annyit tudtam már, hogy valami emberközpontúbb dologra vágyom. Végül a HR vonal tűnt leginkább megfelelőnek.” - meséli Máté, aki azért még tett egy kis kitérőt a Magyar Televízió felé is. Itt a Nagy Könyv című műsor szerkesztőjeként dolgozott.

“Nem sokon múlt, hogy a Képzőn az intermédia szakon folytassam, de az utolsó körben kiestem. Ezután egy jó másfél évig dolgoztam HR-esként, de tudtam, hogy a reál képességeim is elég jók, így elmozdultam a HR kontrolling irányába. Újra visszatértek az életembe a gyönyörű Excel táblák, a számolás, és szinte adta magát, hogy egy olyan cégnél folytassam, ahol a HR-rel és a számítástechnikával együtt tudtam foglalkozni. Évekig gyártottam a lekérdezéseket és a folyamatokat, aztán szép lassan menedzser lettem, és már inkább a tervezéssel foglalkoztam.” - mondja Máté, és ahogy mesél, érzem a hangjában, hogy ez a hat év nem volt fenékig tejfel. “Az elején nagyon jó volt, aztán már egyre kevésbé. Ez baromi sok idő egy munkahelyen. A kollégák szerettek, szerettem ott dolgozni, megbecsültek, de muszáj volt megújulni. Úgy éreztem, nem haladunk úgy a korral, ahogy azt én elképzeltem magamban. Persze lehet, hogy ez csak az én hülyeségem, mert nem biztos, hogy ennek a cégnek úgy kellett volna haladnia, mint ahogy azt én elgondoltam.” -  meséli Máté. “Talán túl sokat vártam. Nagyon specifikus tudással rendelkeztem a céggel kapcsolatban, jó döntéseket tudtam hozni, jó irányba tudtam terelni a dolgokat, de annyira hozzájuk kötődött a tudásom, hogy ha máshol szerettem volna ugyanazt a munkát végezni, az nem sikerült volna. Nem voltak objektív pontok, amik mindenhol érvényesek. Nagyon kellett valami, ami kézzel fogható.”

Máté tehát új utakat keresett a már meglévő munkája mellett. Elkezdte az Óbudai Egyetem informatika szakát, de - ha nem is volt ez zsákutca - rövid úton kiderült, hogy napi 12 óra munka mellett nem megy a tanulás. Belefogott egy startupba is, amit a Kitchen Budapest égisze alatt próbált sikerre vinni. “Pár képzős, egy formatervező és én, a product menedzser. Ez volt a kis csapatunk, akikekkel egy olyan - telefonra szerelhető - kamerarendszert fejlesztettünk, ami képes 3D fotót készíteni. Ezt elvittük elég messzire, kaptunk támogatást is, amit elköltöttünk kutatásra. És csináltuk, csináltuk, de hoppá, kiderült, hogy nincs fejlesztő, akit be lehetne vonni a munkába. Ekkor jött az ötlet, hogy tényleg nem lenne hülyeség megtanulnom programozni. És valahogy így sikerült beletrafálnom a Green Fox képzésébe.” - mondja Máté, aki azt is bevallja, hogy a startup ügy kicsit most stand by-ra került, mivel rájöttek, hogy annyiba kerülne a kamerarendszer, mint maga a telefon. Ez pedig nem volt járható út.

“Sudokuztam épp a telefonomon, amikor feljött egy hirdetés. A Green Foxé. És beugrott, hogy engem valójában nagyon is érdekel a programozás. Hogy korábban milyen jó volt például a Processing nevű programozási nyelvvel szórakozni, különböző vizuális munkákat összerakni. És persze éreztem azt is, hogy kellene már egy igazi szakma, ami bárhol megállja a helyét.” - sorolja Máté az érveket, hogy miért jelentkezett a Green Foxba. “Mindig is kampányszerűen tanultam, hirtelen szívtam fel nagy mennyiségű tananyagot, így az, hogy négy hónap alatt eszméletlen sokat lehet tanulni, igazán vonzóvá tette a Green Fox képzését.” - teszi hozzá.

Sokat ugyan nem hallott az iskoláról, de az bíztató volt, hogy az első képzési időszakot sikeresen végigvitte a Green Fox, és a végzett hallgatók döntő többsége azonnal munkát is kapott. “Egy éve végeztem a Velox csapat tagjaként. A Green Fox akkor még egy elég új dolognak számított, fogalmunk sem volt, hogy mit kapunk majd a képzéstől. És hát kaptam én hideget, meleget, nagyon sok információt, iszonyú nehéz volt. Átültem a menedzser szakmából a padba, azzal a biztos tudattal, hogy én baromi gyorsan tanulok. És koppantam egy jó nagyot. Sokkal lassabban ment, mint vártam, és sokkal több volt a tananyag, amit magamba kellett szívnom. Megesik, hogy valami, amit akkor hallottam, csak most kerül a helyére a fejemben. Csalódtam is kicsit, mert azt hittem, hogy négy hónap múlva én leszek majd a jani, aki keni-vágja a programozást. Ez azért nem történt meg.” - mondja Máté, aki a nehézségek ellenére sikeresen leigazolt a Saltech Consulting nevű céghez, ahol azóta is dolgozik. “A Saltech-ben a PEGA nevű framework-öt használjuk, és üzleti folyamatokat implementálunk. Hasonló környezetből érkeztem, csak más pozícióból, így nem ért nagy meglepetés. De hatalmasat fejlődtem ez alatt az egy év alatt. A Green Fox után 5-6 hónapig kizárólag tanultam a cégnél, rengeteg vizsgát is abszolválnom kellett. Ezeknek köszönhetően most már azt mondhatom, hogy ha nem is vagyok haladó fejlesztő, de bárhol beválnék Python vagy JavaScript fejlesztőként. Annak ellenére, hogy még csak nem is ezeket a nyelveket használom a munkámban.” - mondja Máté.

A munka mellett pedig még jut idő arra is, hogy meetupokat szervezzen. Két barátjával, Tolnai Gergővel és az ex-Green Foxos Lódri Péterrel létrehozták, és tavasz óta működtetik a Let’s code BP-t - csak hogy legyen még egy kis kódolás az életükben.:) A forgatókönyv mindig ugyanaz: az első meetupon a résztvevők együtt programoznak, az azt követőre pedig meghívnak egy menő programozót, hogy mondja el, ő hogyan csinálta volna meg ugyanazt a feladatot.

“Először persze csak eljárogattunk meetupokra, és csorgattuk a nyálunkat, hogy úristen, milyen jó annak, aki JavaScriptezik vagy Pythonozik, aztán rájöttünk, hogy ha mi magunk csináljuk a meetupot, akkor sokkal jobban meg is tudjuk tanulni ezeket a nyelveket, mintha csak nézzük a youtube-on, hogy hogyan programoznak a sztárok.” - meséli Máté.

Tovább olvasnál?