Publikálva:
2017.08.04.

Ma már az agykutatáshoz is jól jön, ha tud az ember programozni

Zsuzsa Németországból költözött haza, hogy belevágjon a Green Fox Hardver programozó képzésébe. A megszerzett tudást kutatásai során szeretné hasznosítani.

Nemecz Zsuzsanna Németországból költözött haza, hogy “belefusson” a Green Fox Hardver programozó képzésébe. Ez persze nem volt véletlen, hiszen már akkor izgatta a számítógépek fizikai működése, amikor még javában az agy rejtelmeit tanulmányozta. Ha végez, reményei szerint ezt a két területet “boronálja majd össze” a munkájában is.

“Gyerekkoromban is szerettem szétszedni a dolgokat, a legózás volt az egyik kedvenc időtöltésem. De a számítógép akkor még - bár lett volna arra lehetőségem, hogy használjam - nem érintett meg. Talán mert még nem éreztem meg a jelentőségét. És persze az is rátett erre egy lapáttal, hogy az általános iskolában a számítástechnika oktatás elég gyenge volt nálunk.” - mesél Zsuzska a kezdetekről. Ahogy mondja, igazán szerteágazó volt az érdeklődése az iskolában, szerette a fizikát, de az irodalmat is, szóba jött a bölcsészkar is, de végül pszichológia szakon végzett az ELTÉ-n. Ott kezdett el érdeklődni az agykutatás iránt.

“Így jutottam el Berlinbe, ahol a Humboldt Egyetem Mind and Brain nevű interdiszciplináris mesterszakára jártam. Ezen a szakon a filozófia és a neurológia szempontjából közelítik meg az agy és az elme dolgait, azaz megpróbálják összehozni azokat a különböző tudományterületeket, amelyek az aggyal és az elmével foglalkoznak. Itt tűnt fel nekem igazán, hogy a tudománynak mennyire fontos hajtóereje a technológia fejlődése. Hogy ahhoz, hogy bele tudjak nézni az agyba, az agyi folyamatokba, a technológiai fejlődésnek köszönhető eszközök szükségesek. Rájöttem arra is, hogy anélkül, hogy értenék a programozáshoz, nem igazán tudok majd elhelyezkedni ezen a pályán kutatóként. Bár nem tűnik evidensnek a laikusok számára, de ha az idegtudomány területe érdekel valakit, annak a kódolásra nagy szüksége van. Egy fMRI vizsgálatot vagy akár egy EEG-t elvégezni, de nem ám csak levezetni a vizsgálatot, hanem megtervezni a kísérleti kondíciókat, az adatokat kielemezni - mindehhez nagyon fontos, hogy programozni tudjunk.”

Zsuzska tavaly ősszel tért vissza Magyarországra, miután befejezte az egyetemet. Nem volt magától értetődő, hogy ez a következő lépés, hiszen a kutatói mesterszakról egyenesebb út vezetett volna az akadémiai karrier felé, illetve a PhD megkezdése irányába. “Az én egyéniségem sokkal gyakorlatiasabb, és nem voltam benne biztos, hogy erre szeretnék továbbhaladni. Abban biztos voltam, hogy a PhD még nem az, amibe bele szeretnék vágni.” - mondja Zsuzska, aki végül azért jött haza, hogy kipróbálja magát más területen is, vagy - ahogy fogalmaz - találjon egy“rendes munkát”. Igaz ugyan, hogy kutatói asszisztensként pár hónapot dolgozott még a CEU-n, de ekkor már leginkább arra fókuszált, hogy valamilyen, a programozáshoz köthető munkát találjon.

“Sok álláslehetőséget végignéztem, de kiderült, hogy az én tudásommal csak technical writer lehetnék. Akkortájt rendezték meg a HVG Állásbörzét, ahol találkozhattam a Green Foxosokkal. Hallottam már róluk korábban, de csak a szoftverfejlesztői képzésükről, engem viszont a számítógépek működése, és ennek fizikai alapelvei sokkal jobban érdekeltek, jobban izgatott a hardver.” - mondja Zsuzska, aki meglepődve tudta meg, hogy épp hardverfejlesztői képzést indít a Green Fox, ráadásul ösztöndíjas helyekre is lehet pályázni. “Azt mondtam, fú, hát hiszen ez álmaim netovábbja, azonnal jelentkeztem. Visszautasítottam egy állást is, mert éreztem, hogy ez a négy hónap akkora többlet tudást ad majd nekem, amivel valóban egy olyan munkahelyet találhatok, ahol jól érzem magam.” - meséli Zsuzska.

“A felvételi legérdekesebb része a szimulációs gyakorlat volt. Bejöttünk a Green Foxba, és lemodelleztünk egy napot. Mindenki megkapta a feladatát, és azt figyelték, hogy ebben a szituációban hogyan teljesítünk - hogy merünk-e kérdezni, hogy tudjuk-e tartani a lépést. Ez a nap nagyon jó élmény volt a számomra, megerősített. Eszközt is kaptunk a kezünkbe, amit ki lehetett próbálni, programoznunk is kellett, és beleláthattunk abba, hogy hogyan folyik az oktatás.” - mondja Zsuzska, aki most már túl van az “alapozáson”, és a lelkesedése azóta sem lankad. “A tizenkilenc fős csapatból hatan vagyunk lányok, amivel jóleső meglepetés volt szembesülni. Ez is azt mutatja, hogy ez nem egy férfiszakma, a lányok ugyanúgy labdába rúghatnak a hardver programozás terén. Nagyon sokszínű a csapatunk, van, aki korábban felszolgálóként dolgozott, de akad, aki már mérnöki diplomával érkezett.” - meséli Zsuzska, aki szerint ez nem nehezíti, inkább csak színesíti a mindennapjaikat. “A két mentorunk iszonyú tehetséges abban, hogy felszabadult hangulatot teremtsen az oktatás alatt. Minden nap öröm bejárni, mert nem vagyok arra kényszerítve, hogy valamit bemagoljak, hanem interaktívan, egymásnak tippeket, tanácsokat adva, közösen haladunk. Élmény bent lenni, és együtt dolgozni. Igaz, kemény munka ez, mivel reggel 9-től este 6-ig folyamatosan tanulunk, és hazaérve még ott a házi feladat is, de megéri.” - meséli Zsuzska, aki szilárdan hisz benne, hogy a képzés végén egy olyan állást tud megcsípni, ami közelebb viszi az álmaihoz. “Komoly szponzorcégek támogatják a Green Foxot, és ha ők bizalmat szavaztak nekünk, akkor nagy baj már nem lehet. Ha nem is első körben, de remélem, hogy az egészségügyi szektorban, az orvostechnológiai területen tudok majd elhelyezkedni. Tudatosan készülök arra, hogy visszatérjek a tudomány világába, csak egy másik megközelítésből érkezem most. Semmiképpen nem szeretném eldobni azt a tudást, amit korábban az agykutatás terén megszereztem, de türelmes vagyok, és bőven van időm, hogy addig, amíg megtalál az álommeló, tovább képezzem magam.”

Tovább olvasnál?