Publikálva:
2017.10.13.

A madarász, aki a partifecskék kutatása és 20 év természetjárás után kezdett programozást tanulni

A madártani kutatások közben kezdett el programozni, a végtelen adatsorok kezelése pedig ráébresztette arra, hogy érdemes lenne váltania.

„Az volt a mindenem, hogy a természetben legyek, hogy a természettel foglalkozhassak. Kezdetben Dr. Szép Tibor professzor kutatási asszisztense voltam, és a viselkedésökológiai kutatás keretében partifecskéket vizsgáltunk. Rendkívül érdekes volt a munka, ráadásul világszerte ismert. Mindenhonnan jöttek külföldi kutatók, hogy együtt dolgozhassanak a professzorral és csapatával. A tudományban az a lényeg, hogy valami újat mutasson. Nálunk új volt a technológia, a módszer, az eszközök. A professzorom legnagyobb dobása az volt, hogy igazolta: egy adott évben a vonuló madarak állományának mérete nagyban függ az időjárási tényezőktől. A világ legjobbjaival dolgoztam együtt."  

"A professzoromnak köszönhetem, hogy közeli viszonyba kerültem a számítógéppel. Ugyanis nemcsak a természetben dolgoztunk, hanem az irodában az adatokkal is. Azt mondta, hogy tessék, itt az irodám kulcsa, bármikor bemehetsz, és használhatod a számítógépet, csak tanuld meg az adatok kezelését és elemzését, mert ez elengedhetetlen része a munkánknak. Számítástechnika szakkörös általános iskolásként basic programozást már tanultam és nagyon szerettem, így nem állt tőlem távol ez a világ, de természetesen sokat kellett fejlődnöm. Aztán később átkerültem a Magyar Madártani Egyesület Monitoring Központjába. Itt 1500-2000 madarász terepi adataival foglalkoztunk. Olyan módszereket fejlesztettünk, amellyel tudtuk elemezni a magyarországi madárfajok helyzetét, többek között azt, hogy mekkora és hogyan változik egy faj állománya, érdemes-e vizsgálni, kutatni az adott fajt. Rengeteg adattal dolgoztam, és magamtól elkezdtem programozást tanulni, autodidakta módon. Hiszen ki akart volna két hétig kattintgatni egy Excel táblában? Ehelyett délelőtt megírtam egy kódot, és délutánra elvégezte a munkát. Annyira élveztem a programozást, hogy egyre több feladatot találtam ki magamnak azért, hogy még gyorsabban menjen a munka. Beleszerettem abba, hogy ennyire hatékonyan lehet alkotni.”

Zsolt bevallotta, hogy bár nem volt sok ideje a programozásra, hiszen sokat kellett terepen lennie, de a napjának a fénypontja lett, amikor leülhetett az adatokhoz és létrehozhatott valamit. Azt mondja, hogy ezért döntött a Green Fox és a programozó képzés mellett. De még ne szaladjunk ennyire előre.

„18 évig dolgoztam a Madártani Egyesületnél, ennyi ideig gyűrűztem a partifecskéket is. Sokat tudok róluk. Mivel tanár vagyok, a professzorom egy idő után felkért, hogy a Nyíregyházi Főiskolán külső óraadóként néhány kurzust tartsak: többek között ökológia és biodiverzitás monitoring gyakorlatok voltak ezek. Szerettem készülni az órákra, és a Green Foxnál jó érzés volt azzal szembesülni, hogy jó módszereket használtam. Nem álltam ki a tábla elé, hanem olyan feladatokat csináltunk a diákokkal, amelyekről tudtam, hogy problémásabbak és a munkahelyükön biztosan fognak ilyenekkel találkozni. Kidobtam a korábbi tanítási módszereket és újat, gyakorlatorientáltabbat vezettem be. Aztán amikor jobban belemerültem a szoftverfejlesztésbe, olyan tanfolyamot kerestem, amit a munkám és a tanítás mellett el tudok végezni. Végignéztem a tematikákat, és azon törtem a fejem, hogy jó jó, elvégzem a tanfolyamot, de mi lesz utána? Hogy fogok tudni elhelyezkedni? Kizártnak tartottam ugyanis, hogy az sikerülhet. Tavaly augusztus végén aztán szembejött velem egy cikk az Indexen, amely bemutatta azokat a képzéseket, ahol a tanfolyam végén a munkaerőpiaci elhelyezkedésben is segítenek. Megnéztem a potenciális iskolák honlapjait, és a Green Foxnál a végzett hallgatók fotóira kattintva a LinkedIn profiljukon találtam magam, és láttam, hogy valóban szoftveres cégeknél dolgoznak. Emlékszem, hogy ezután egy órán át bizseregve ültem a gép előtt és tudtam, hogy igen, én pontosan ezt kerestem. Aztán az egész hétvégét madarászással töltöttem és közben azon gondolkodtam, hogy vajon hogy fogom én ezt otthon előadni..?” – meséli nevetve.

Vasárnap este aztán előállt Zsolt a farbával, részletesen elmagyarázva, hogy miről lenne szó. Hiszen ez a család kettészakadását jelenti, még ha átmeneti időre is, mert a képzéshez Nyíregyházáról Budapestre kell költöznie. Felesége maximálisan megértette és támogatta. A Green Fox felvételijéről Zsolt akkor azonban még lemaradt.

„Megnéztem néhány másik iskolát, beadtam a jelentkezésemet máshová is, de mivel a Green Foxnak szavaztam bizalmat, amikor felvettek két másik helyre is a Green Fox mellett, nem is volt kérdés, hogy melyik iskolát válasszam. Hiszen úgy tűnt, a legnagyobb valószínűséggel náluk tudok elhelyezkedni a kurzus után. Napra pontosan 18 évnyi munkaidő után, márciusban aztán felmondtam. A feleségem bankban dolgozik, de ő is váltani szeretne. Ezért megbeszéltük, hogy ő Nyíregyházán tanul, méghozzá bölcsődei kisgyermeknevelést. Kevesebbet fog keresni, de ő is azt fogja csinálni, amit nagyon szeret. Ha befejezi az egyetemet, akkor egyesül majd újra a család Budapesten.

 

Találtam egy kiadó lakást, felköltöztem, és izgatottan vártam a programozóképzés indulását. Azt gondolom, hogy minden átlagember alkalmas arra, hogy szoftverfejlesztővé váljon, de az ilyen tempójú képzés miatt tényleg szükség van arra a komoly szűrőre, ami a felvételit jelenti. Féltem is, hogy én megállom-e a helyem, fogom-e bírni, láttam, hogy tele van fiatalokkal az iskola. Nagyot kockáztattam, mert tudtam, ha nem bírom a képzést, Nyíregyházán új munkát találni nagyon nehéz lesz. 2-3 hét elteltével láttam, hogy nagyon fárasztó a képzés, de bírni fogom. Nem ijedek meg, dolgoztam már 14-16 órákat a munkahelyemen, nem okozott gondot. A képzés felénél volt egy holtpont, de a projektidőszakban újra magamra találtam, és a záróvizsgám is jól sikerült. Addigra már biztos voltam benne, hogy szoftverfejlesztő leszek. Ráadásul az egész osztályunk az evosoftnálhelyezkedett el. 5 hét pihenést kaptunk a fárasztó képzés után, és ma van az első munkanapunk!”

Nem szerettem volna, ha miattam késik el Zsolt az első munkanapján, bár még nagyon szívesen hallgattam volna őt tovább. Nagyon sok további sikert kívánva elköszöntem tőle, mire a madarász ennyit mondott: „A Green Foxnál megvalósult az álmom, lépésről lépésre.”

Utóirat:
Az interjú óta eltelt egy kis idő, kíváncsi voltam, hogy telnek a napok az új munkahelyen. Ezt az üzenetet kaptam Zsolttól: „Az evosoftnál nagyon jó! Szuper kollégák vesznek körül, nagyon jók a körülmények és jó, hogy a Green Foxos cimborák is ott vannak. Eddig internal trainingekkel töltöttük az időt, és még rengeteg a tanulnivaló, de már a csapatunkban vagyunk, és lassan beszállunk a fejlesztésbe, úgyhogy nagyon jól érzem magam!”

Tovább olvasnál?