A bölcsész végzettségű fejlesztőpedagógus úgy nőtt fel, hogy csak távolról látott számítógépet. Ma a hazai informatikai piac egyik legnagyobb cégénél dolgozik.
Soltvadkertről érkezett a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumba Nagy Zsuzsanna, s mivel a magyar irodalom lett a kedvenc tantárgya, a nyelveket pedig könnyen tanulta, érettségije után a Pázmány bölcsészkarának magyar–francia szakát választotta. Az egyetemen pedig a kutatómunka, főként a nyelvészet kezdte el érdekelni.
„Igazából nem azon gondolkodtam akkoriban, hogy mi lesz a munkám az egyetem után, hanem arra vágytam, hogy mihamarabb családom legyen.” – mesélte Zsuzsa, és megtudtam, hogy ez így is lett. Férjhez ment, és még az egyetemi évek alatt három gyermeke született. Részben ennek hatására kezdett fejlesztőpedagógiával foglalkozni, majd egyik nyelvész tanára tanácsára újra iskolapadba ült, logopédiát tanult. Azt tervezte, hogy a fejlesztőpedagógiából és a logopédiából merít témát és anyagot a nyelvészeti kutatásához. Végzett logopédusként aztán óvodában és iskolában egyaránt gyakorlatot szerzett, de felnőttekkel is foglalkozott. Így telt el nyolc év. A munka, a családi feladatok és a gazdasági válság azonban bedarálták doktori terveit.
„A gyerekek világa csodálatos, sokat adtak, ezért bőven találtam a munkában olyat, amit szeretek, de mégis maradt szabad kapacitásom, amit ki akartam használni. Sokféle munkám volt, sokat dolgoztam, a logopédia mellett korrektúrázást vállaltam, alapítványt is menedzseltem, és bár időben ez leterhelt, de mindig hiányérzetem volt.” Elmesélte, hogy egy egészen furcsa, hétköznapi helyzet ébresztette rá arra, hogy ideje lenne pályát váltania. A matek tagozatos fiának segített egy házi feladat megoldásában, bogarászott, keresgélt, hogy meglegyen az eredmény. Tette mindezt akkora lelkesedéssel, amelyet már nagyon régen nem érzett. Ekkor tudatosult benne, hogy nem véletlen akart anno kutatással foglalkozni, és ami a munkát illeti, nincs a helyén. „Persze ott volt a régi tervem, a nyelvészet… De azzal kapcsolatban egyre inkább azt éreztem, hogy már nem vagyok elég fiatal, hogy komoly szakmai hátteret építsek ki. Ha el is végezném a rég kiszemelt doktori képzést, már csak „hobbinyelvész” lehetnék. Az is visszatartott, hogy nem találtam meg a világmegváltó kutatási témámat. Nekem fontos, hogy lássam, a munkám hatással van a jelenünkre.” – magyarázta Zsuzsa.
Ekkor jött szembe a Facebookon egy hirdetés: képezd át magad programozóvá, hiszen hiányszakma. Félve említette meg a dolgot a családjának, mert a számítógép be-és kikapcsolásán kívül addig nem volt több kapcsolata a komputerekkel. Na jó, a szakdolgozatát anno bepötyögte a gépbe, de annak megformázását már férjére bízta.
A hirdetés hatására Zsuzsa kitöltött egy alkalmassági tesztet, amely nagyon jól sikerült. Ekkor leültette informatikus férjét és kifaggatta őt: „Van értelme ebbe belekezdeni? Tényleg akkora a munkaerőhiány, hogy egy majd’ negyvenéves bölcsész logopédust is alkalmaznának az átképzés után? Lenne jövőm ebben a szakmában?” – tette fel kérdéseit Zsuzsa, férje pedig igenekkel válaszolt, és megerősítette feleségét, pláne, hogy a hobbiból doktorálásnál ezt sokkal észszerűbb döntésnek tartja.
„Ekkor találtam rá a Green Foxra is, és az iskolán belül egy videóra, ami azonnal rabul ejtett. Az iskola oktatási vezetője, Tojás vette sorra, hogy kiből válhat jó programozó. A válaszában elhangzott, hogy például abból, akiből jó nyelvész lenne. Ez elég biztató, gondoltam, ráadásul itt nagyon intenzív oktatás folyik sok mentorálással. De lecsúsztam az akkor induló képzésről, és igazság szerint még nem álltam készen arra, hogy otthagyjam a munkám.”
Zsuzsa először egy olyan e-learninges Java képzésre iratkozott be, amelyet munka mellett lehetett végezni. Bevallotta, hogy szkeptikus volt.
„Élveztem a feladatokat, gondolkodtatott, jól voltam. Bár nem tudtam befejezni a tanfolyamot, mert nagyon összesűrűsödtek a munkahelyi és a családi feladataim, de megerősített abban, hogy ez az irány jó lehet. Úgy éreztem, a világ kitágult számomra. És hogy még nagyon sokat kell tanulnom, hogy programozó lehessek.”
Aztán tavasszal belevágott a Green Fox felvételijébe. Az írásbeli jól ment, a szóbeli viszont nem. Annyira izgult Zsuzsa, hogy elment a hangja. És mivel a képzés során rendszeresen jönnek a szóbeli megmérettetések, a Green Fox úgy döntött, nem veszi fel Zsuzsát. Ő azonban nem adta fel.
„Akármennyire jól megy nekem az önálló tanulás, tudtam, hogy ez annyira új és más terület, hogy kell a segítség, pláne ahhoz, hogy olyan tudásom legyen, amivel ebben a szakmában el is tudok majd helyezkedni. Újra jelentkeztem a Green Foxhoz, miután egy HR-es ismerősömmel rendszeresen találkoztam, és beszélgettünk a pályaváltásról, és természetesen tanított technikákat is, hogy az interjún az izgalmat csökkenteni tudjam.”
Másodszorra már sikerült. Bejutott Zsuzsa a Green Foxba, ráadásul nagy örömére a C++ osztályba került, ami a Java képzésnél is komolyabb kihívás elé állította őt. Mivel a számítógépek és a programozás korábban nem volt része az életének, az elhangzottakból időnként csak a kötőszavakat értette. Elmesélte, hogy az első hét nem is sikerült olyan jól, kicsit nehezen vette fel a ritmust. Néhány csoporttársa később be is vallotta Zsuzsának, nem számítottak arra, hogy ilyen jól végez majd.
„Számomra az volt a legnagyobb kihívás, hogy tudjam tartani a tempót. A képzés felénél éreztem, hogy most már rendben vagyok, nem fogok lemaradni. Nekem bejött ez a tanulási módszer, örömet okozott a sok feladat, húztuk egymást a többiekkel. Megtanultam, hogy mit jelent jókor, időben kérdezni a mentoroktól – ne is túl korán, hogy küzdjünk vele, de ne is túl későn. A férjem is segített, ha kellett.” – emlékezett vissza Zsuzsa a Green Foxos hónapokra. Azt mondja, most a helyén van, vidámabb, jól van a bőrében, és ez a visszajelzés a családtól és az ismerőseitől is.
„Amióta programozással foglalkozom, megszűnt a korábbi hiányérzetem. A munkám során gyakran találkozom komplex, bonyolult, számomra ismeretlen hátterű feladatokkal, és ez abszolút kielégíti a kutatás iránti igényemet és a tanulásvágyamat. Azelőtt mindig kerestem a plusz feladatokat, most úgy kitölt és leköt a munkám, hogy a szabadidőmben tudok végre felszabadultan nem dolgozni, élvezem az élet egyéb örömeit, még a házimunkát is sokkal szívesebben csinálom.”
Krisztina fiatal anyukaként vágott bele a Hello IT! for Women programba. Jó adag elszántságra és kitartásra volt szüksége, hiszen nem csak édesanya, de egyetemista is egyben, mégis az elsők között végezte el a kifejezetten nőknek szóló alapozó IT kurzusunkat, ami az INCO Academy - Work in Tech programja keretében valósul meg. Mi a titka? Hogyan küzdött meg a mindennapi kihívásokkal? Erről mesél nekünk.
Ma már nem elég, ha egy programozó kiváló kódsorokat ír, egyre fontosabb, milyen személyes készségekkel rendelkezik. Milyen hozzáadott értéke van annak, ha egy pszichológus foglalkozik ezen skillek fejlesztésével? Milyen módszereket érdemes vállalati környezetben is adaptálni? Pszichológusunk, Fejes Fruzsina a Green Fox stratégiájának bemutatásán keresztül adott választ ezekre a kérdésekre.
Vállalati partnerünkkel, a Morgan Stanley budapesti központjával együttműködésben kivételes lehetőséget kínáló ösztöndíjprogramot indítunk 2022 áprilisától. A Java Academy corporate bootcamp keretében 15 tehetséges, a Java nyelv és a szerveroldali programozás iránt érdeklődő hallgató térítésmentesen indíthatja újra karrierjét Back-end fejlesztőként.
In 2021 July, we launched our free, online, basic level IT support course called "Hello IT! for Women" in cooperation with INCO Academy - Work in Tech and with the support of Google.org. Through the program, we are helping 300 women to prepare for the challenges of digitalization.
COVID made Zsolt Náday start a course at Green Fox in 2020, but he was going to do it sooner or later anyway. The epidemic period after the course was less suitable for job hunting, but Zsolt was finally able to choose from several companies and found a job as a Salesforce developer. How does he spend a working day and what skills does he need? Read our interview and get to know the world of Salesforce developers.
The popularity of low-code platforms is increasing in the whole world, and the demand for experts in this field is growing rapidly. Nikolett Tarjáni-Dobos left her dietician career to become a software developer and has been working as a low-code programmer in Germany for almost 2 years. She first heard about this field when she was looking for a job. Yet, she now feels lucky that this became her new career. But what does a low-code developer do and how does a working day go? We asked Niki about these topics as well as about the misconceptions around low-coding.
Flexibility is now an essential part of running a business. Whether it’s a growth-facing business area or a new technological need, a fast decision can provide a long-term competitive advantage. An effective solution for such a case is to start a special, corporate course.
One of the biggest obstacles to business growth is the lack of suitable IT professionals. Specific courses that are tailored to the needs of companies do not only make the recruitment process more efficient but also reduce learning time significantly while also boosting employee motivation. The chief executive officer of Green Fox Academy, Kristóf Bárdos shares his experiences on the practical benefits of the courses.